FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Központi Könyvtár » Szociológiai Gyűjtemény » Évfordulók » Durkheim-Simmel

Émile Durkheim (1858-1917)

2011-05-17 13:56:39

Durkheim azzal vált a klasszikus szociológia egyik megalapítójává, hogy ezt a régi kérdést [szolidaritás, integráció] a politikai és a gazdasági szférától elválasztható társadalom szaktudományának a keretén belül fogalmazta meg. Ez természetesen összefüggött a szociológia tudományos önállóságának programjával: hiszen éppen azért volt szükség a szociológiára, mert a társadalmi integráció problémája mint elkülöníthető probléma létezett. A klasszikus szociológia sajátos teljesítménye az volt, hogy azonosított a politika és a gazdaság ’között’ egy sajátosan társadalmi területet, s ennek ’megművelésére’ kialakította a tudás ’termelésének’ egy újfajta módját. Durkheim vállalkozása valóban ’klasszikus’, mert kortársai közül ő fogalmazta meg legtisztábban a többi társadalomtudománytól és a filozófiától elváló szociológia programját, s ezt a programot az egyetem intézményes keretei közt próbálta megvalósítani.” (Némedi Dénes: Klasszikus szociológia 1890-1945, p. 65)

Émile Durkheim (1858-1917) a lotaringiai Épinalban, a Vogézek francia oldalán született. Apja rabbi volt, ugyanúgy mint apai ági ősei több nemzedékre visszamenően. A családban Émile francia patrióta nevelést kapott, és ennek, valamint az állami iskola hatásának tulajdonítható, hogy szakított a családi hagyománnyal, és nem rabbinak, hanem tanárnak tanult. A helyi iskola elvégzése után Párizsban az egyik legszínvonalasabb középiskolába iratkozott be, hogy felkészüljön az École Normale Supérieure-be való felvételre. A kemény versenyvizsgán kétszer elbukott, végül 1879-ben nyert felvételt oda… Durkheim filozófiát, történelmet, pszichológiát tanult. 1882-ben ,végzés után, mint számos pályatársa, vidéki középiskolákban filozófiát tanított, az 1885/86-os tanévet minisztériumi ösztöndíjjal azonban már Németországban töltötte… A tanulmányút eredményeit összefoglaló cikkei végleg meggyőzték a minisztérium vezetését arról, hogy tehetséges fiatal tanárral van dolguk, és 1887-ben docensi (chargé de cours) kinevezést kapott a bordeaux-i egyetemre a pedagógia és a társadalomtudomány oktatására. 1896-ban nevezték ki egyetemi tanárrá.

Durkheim rendkívül lelkiismeretes és szorgalmas tanár volt, jó előadóként emlékeztek meg róla. Magánélete konvencionális és a gyakori, feltehetőleg pszichoszomatikus eredetű betegeskedésektől eltekintve eseménytelen volt. Feleségének önálló szellemi érdeklődése nem volt, ideje a háztartás, a két gyerek nevelése és férje olvashatatlan kézírással készült munkáinak másolása között oszlott meg.

Durkheim első bordeaux-i éveit annak szentelte, hogy választott tudományága, a társadalomtudomány vagy szociológia és önmaga pozícióját a kor tudományossága minden kívánalmának megfelelő munkák segítségével legitimálja. 1893-ban védte meg doktori disszertációját… Az a három könyv, amelyet Durkheim az 1890-es években publikált [A társadalmi munkamegosztásról (1893), A szociológia módszertani szabályai (1895), Az öngyilkosság (1897)], ma a szociológia alapművei közé számít. A maga korában azonban nem fogadta őket egyértelmű elismerés. A munkamegosztásról szóló könyv sem volt igazán sikeres, a kritika is inkább a fenntartásait fogalmazta meg, a Szabályok pedig jóformán csak negatív kritikákat kapott…; Az öngyilkosság volt még a leginkább elfogadható a közönség számára, de erősen technikai jellege miatt kevéssé vált ismertté. Durkheim szociológusi működésének első évtizede tehát a legjobb esetben is csak félsikert hozott.

Az 1890-es évek második fele fordulatot hozott Durkheim pályáján. Saját bevallása szerint már 1895-től fokozottan érdekelték a vallás kérdései, ez az érdeklődés 1899-től csapódott le publikált műveiben. 1897-ben Bouglé biztatására megszervezte egy évkönyv, a szociológia szempontjából jelentős nemzetközi tudományos termést referáló Année sociologique megjelentetését…

Durkheim az Année megszervezésével egy csapásra jelentős előnyre tett szert versenytársaival szemben… Minthogy az Année referáló folyóirat volt, így bizonyos nemzetközi elismerésre és ismertségre is számíthatott, bár a külföldi (elsősorban német) szociológusokkal nem sikerült igazán jó kapcsolatot kiépíteni (Simmellel Durkheim is és munkatársa, Bouglé is kapcsolatban volt, de ezt a viszonyt súlyos konfliktusok terhelték). Az Année köré csoportosult kutatók együttműködését több, pontosan nem ismert természetű válság (1900, 1907) ellenére – Durkheim energikus szervezőtevékenységének köszönhetően – sikerült mintegy másfél évtizedig fenntartani, és hosszú távon ez biztosította, hogy a durkheimista szociológia sikerrel intézményesüljön a francia egyetemi rendszerben.

A századfordulóra Durkheim eleget tett minden olyan kritériumnak, amely megalapozhatta igényét, hogy a francia egyetemi rendszer csúcsára, Párizsba kerüljön. Ez mégsem ment könnyen… Több sikertelen próbálkozás után 1902-ben kapott megbízatást a Sorbonne pedagógiai tanszékére a politikai pályára lépett professzor helyettesítésére. Csak 1906-ban véglegesítették, és csupán 1913-ban nevezték át a tanszéket szociológiai tanszékké.

Élete utolsó másfél évtizedében Durkheim kutatómunkája szinte kizárólag az ún. primitív társadalmakra irányult… Munkatársai közül többen folytattak hasonló jellegű kutatást, elsősorban unokaöccse, Mauss. Ennek a részben kollektív kutatómunkának az eredményeit Durkheim 1912-ben A vallási élet elemi formái című könyvében, a durkheimista vallásszociológia alapművében foglalta össze.

Az I. világháború kezdetétől Durkheim szinte minden energiáját a francia háborús erőfeszítések támogatása kötötte le. Hazafias, németellenes pamfleteket szerkesztett és írt. 1915 végén fia, André, akihez nagy reményeket fűzött, és akit utódjának kívánt nevelni, a balkáni fronton meghalt. A hír 1916 áprilisában ért el Durkheimhez, életereje ettől kezdve fokozatosan hanyatlott, és 1917 novemberében meghalt.

Több fontos írását halála után fennmaradt kézirataiból tanítványai jelentették meg. Amire már nem tudtak sort keríteni, vagy amit külföldi diákok nem másoltak le, az levelezésével együtt elveszett, amikor a Gestapo 1942-ben elkobozta lányának villáját. (Némedi Dénes: Klasszikus szociológia 1890-1945, p. 33-35)

Médiabox

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség