FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Olvasók az olvasásról

"...csak az ember olvas" - Az olvasó megszólal

2007-06-07 08:16:05

Berecz Ágnes írása

Az olvasó megszólal ami rögtön képzavar, hiszen most éppen ír, kissé megilletődve e váratlan reciprok folyamattól.

Miért olvas az olvasó? Egy jeles olvasónk, E. P. szerint: olvas, mert ez neki így jó. Azért olvas, amiért eszik. Olvas, mert nem tehet mást. Alighanem olvasónak születik, noha idő kell, amíg ez nyilvánvalóvá válik: az írás és olvasás elsajátítása, például, elengedhetetlen. Ezt követően azonban az olvasó kérlelhetetlenül olvas.

Pályáján az első benyomások – hogy milyen könyveket nyomnak a kezébe szülei, tanítói – nem egészen közömbösek, ám a jó olvasó arról ismerszik meg, hogy palánta korától önállósul: rászabadulván az elérhető könyvtárakra, immár maga választja meg műveit. A szabadságnak ez az öröme, a szabadság apriori megtapasztalása mostantól végigkíséri útján. Egyelőre annak örül, hogy új tudományával kedvére bóklászhat.

A gyermekolvasó a kötelező olvasmányok nagy részén jóval hamarabb teszi túl magát, amint azokra a rendelt időben sor kerülne. Ily módon számára régi, kedves élmények felidézése, és nem kínszenvedés az iskolai irodalomóra (azért egy jó tanár sem árt), bár homályosan úgy érzi, hogy nem egészen ért egyet a kötelezően kijelölt olvasmányjegyzékkel. Valójában az úgynevezett irodalmi kánonnal van találkozása. Később izgalmas antitéziseket fog olvasni e kánon érvényessége, mi több, létjogosultsága tárgyában. – Ő mindenesetre rendületlenül olvassa, amihez kedvet érez, és amihez hozzájut; még ha sopánkodás, netán felháborodás kíséri is választásait.

Az ifjú olvasó erőből olvas. Van ideje a napi tizennyolc órai olvasásnak, a Háború és béke, az Ördögök, A varázshegy abszolválásának. Ilyenkor kerül terítékre az Ulysses. Könnyed kikapcsolódásként Az üveggyöngyjáték, a Steppenwolf. Ha egy író megtetszik neki, végigolvassa valamennyi művét. – A mértéktelen olvasásnak ekkortájt csak az szab gátat, hogy az olvasó más médiumokra is érzékennyé válik, tipikusan a filmre. Legott végignézi Almodóvar, Antonioni, Bergman, Buñuel, Fassbinder, Fellini, Jarmusch, Kusturica, Pasolini, Tarkovszkij (a névsor jócskán, de nem végeláthatatlanul bővíthető) teljes életművét, amelyre hajdan filmklubokban, manapság inkább otthon kerül sor. A film mellett a zene és a színház is megérinti, de az igazi olvasó immár nem szabadulhat vágya elsődleges tárgyától.

Az olvasó nagy eséllyel bölcsészképzésre megy. (Kivételek mindig vannak.) Életének ebben a szakaszában brutális adagokban részesül az emberi történelem felhalmozódott és kanonizálódott irodalmi produktumából – kronologikus rendben és európai szemszögből, természetesen. Az olvasó tulajdonképpen hálás a kötelező keretekért; magától talán nem lett volna kedve és kitartása szisztematikusan végigolvasni az ókort, a középkort, a modern kor előképeit és klasszikusait. – Kissé zavaró ugyan, hogy az olvasnivalók tengerében a saját választása háttérbe szorul. Erre a problémára különböző időben különböző válaszok adhatók. Diktatúrában pezsdítő élményt jelentett a tiltott-tűrt kategória műveinek olvasása (beleértve az olvasnivalóhoz való hozzájutás kalandját). E kategóriák megszűntével lehet meríteni a hivatalos kánonon kívüli irodalomból, a pályakezdő írók, az underground irodalmából. Lehet tájékozódni az európai kultúrkörön kívül eső kultúrák műveiről; bár a jó olvasó érzékeli saját határait. Úgy tűnik, koronként más és más kiegészítő táplálékkal él a még kupálódó olvasó: e sorok írójának egyetemista éveiben például A Mester és Margarita, valamint Hrabal jelentette a szabad választás és felfedezés örömét. (A cím és a szerző önkényes példa, hívószavak csupán; kortársak tudják, hogy itt modern orosz klasszikusok és közép-európai szerzők csapata értendő. Aki nem kortárs, az most megtudta.)

Az olvasót az idő egy meghatározott szeletében kényszerűen más elfoglaltságok vonják el – munka és megélhetési teendők, családalapítás, miegymás. Az olvasást nem függeszti fel; elsajátítja a töredékidők hasznosításának művészetét. Olvasni lehet járművön, várakozási időkben, röpke intervallumokban. Lehet, bár nem kényelmes, hiszen nem az olvasó tagolja az időt, hanem az őt; de lehet. Lehet továbbá olvasni valami helyett: a tévécsatornák (és más szórakoztatóipari termékek) kínálata helyett, alvás helyett, formális kapcsolatok ápolása helyett. Egyetlen dolog van, ami előrevalóbb az olvasásnál: a valódi emberi közösség.

Az olvasó tulajdonképpen nem bíbelődik azzal, hogy mégis mi kényszeríti az olvasásra. Egy jeles olvasó, Oszip Mandelstam valami ördögöt említett, aki bizonyosfajta hipnózisba, ábrándvilágba űzi áldozatát, a nyomtatott betű hatalma alá vetvén őt. Ezzel így, ebben a formában nem érthetünk egyet; fogalmazzunk inkább úgy, hogy aki rákapott a fikció erdejében való bolyongásra, az már nem akar kikeveredni onnan. Azt elbűvöli a sűrűben fellelhető bizonytalan nyom, a párhuzamos vagy érintkező univerzumok valósága, Borges bábeli könyvtára. S ezt az útrahívást csábítóbbnak ítéli, mint akármely pótlékot.

Az olvasó néha pofára esik. Elolvassa Lanchestertől az Érzéki utazást, majd ezen föllelkesülve a Szerelmem, Hongkongot is. Akkor rádöbben, hogy nem íróval, hanem sikerszerzővel van dolga. Istenem, előfordul.

Az olvasó folyamatosan újraolvas. Nem mindent persze, hiszen akkor újra kezdhetné az életét, de kétségtelenül vannak folyamatos újraolvasás után kiáltó művek. Ezek általában régi klasszikusok, de nem feltétlenül. Például García Márquez.

Az olvasó ekkor már elegánsan olvas. Megbocsátja az író botlásait, és szívből hálás a jól ismert szerzők egy-egy újabb művének piacra kerülésekor – ünnep minden Eco- (és itt még hosszú felsorolást kezdhetnénk, teszem hozzá gyorsan) kiadása.

Az olvasás hosszú, az élet rövid – mondta egy jeles olvasó, Kundera. Erre minden olvasó rádöbben emberi életútjának felén. Írók fecseghetnek, ám az olvasónak észnél kell lennie, s eljön az ideje, amikor az olvasást döntés előzi meg: mennyi időadagot érdemel ez vagy az a mű? Az olvasó körmönfont technikákat alkalmaz: begyűjti a kiadói prospektusokat, könyvszemlék és kritikai rovatok rendszeres olvasására kényszeríti magát, figyelemmel kíséri a megfelelő portálokat – és természetesen jegyzetel, kivonatol, listát szerkeszt, rangsorol: mit és milyen sürgősségi sorrendben kellene elolvasnia… A rendszer működik, azzal együtt, hogy az olvasó következetlen lény és lázadásra hajlamos: olykor beszabadul egy boltba vagy szabadpolcok közé, s feledvén mindent, csak lapozgat és böngész, sorokat habzsol, részegülten nyúlkál mindenféle könyvek felé, amiket egyébként nem vesz meg és elolvasni sem fogja őket soha. Ám még az is megtörténhet, hogy szerencsés kézzel sikerül kifogni valamit, ami a szisztéma hálóján nem akadt fenn.

Az olvasó ekkorra már eléggé sznob, s bár előfordul, hogy mellékesen, fitymálva olvas, netán valami szemét dolgot fogyaszt, ezt mindenesetre restelli nagyon. Posztmodern tapasztalatszerzésnek álcázza, merőben feleslegesen.

Az olvasónak saját könyvtára is van, általában néhány ezres tételben – a méret a rendelkezésre álló lakás nagyságától és a bepolcozható falak mennyiségétől függ. Ezt a teret az olvasó maradéktalanul kitölti könyvekkel. Gyakori téveszme, hogy a maximális kiterjedését elért házikönyvtár összetétele változatlan (ne feledjük, az olvasó az általa birtokolt könyvek sokszorosát olvassa el élete során). A házikönyvtár azon könyvek összességét tartalmazza, amelyeknek birtoklását az olvasó elengedhetetlennek ítéli. A tér maximális betöltése után tehát elérkezik a folyamatos szelekció ideje. Az olvasó ekkor rádöbben, hogy az évek múlásával ő maga is változott – egy könyv, amely egykor elementáris erővel ragadta meg és szólt hozzá, egyszer csak elnémul. Vagy hamis hangon szól. Vagy könnyűnek találtatik. Vagy eljárt felette az idő, ami bizony hiba. Szomorú dolog ez, de csakis így nyerhet helyet új meg új szerzemények számára.

Az olvasó életre-halálra olvas. Olvas, mert az élet csak így viselhető el. Olvas, hogy megtalálja azt a történetet, amely egyedül csak róla szól.

S ha elárulja kedvelt szerzői nevét, mindent megtudsz róla.


Berecz Ágnes – felnőtt kategória - első díj

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség