FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Üllői út 255. » Emlékezetes pillanatok » 2004-2008

A Mikulás kisvasúttal jön?

2010-05-14 18:07:09

Hagyományos Mikulás túra az Üllői úti könyvtárosokkal.

Mint minden évben, decemberben... Találkozó a könyvtár előtt 1/8-kor.

7 óra után néhány perccel már szállingóztak a Mikulás-keresők; izgatott, nevetgélő emberek. Mi is izgatottak voltunk, de csak ½ 8 után kezdtünk igazán aggódni, mikor még mindig csak az egyik busz várakozott a könyvtár előtti parkolóban. Igen, az egyik, ugyanis akkora érdeklődés mutatkozott a kirándulás iránt, hogy két buszt kellett rendelnünk. Így mintegy nyolcvanan készülődtünk a börzsönyi Mikulás meglátogatására. Futkosás, telefonálgatás és óriási örömujjongás, mikor végre megérkezett a másik autóbusz is. Így néhány perc késéssel ugyan, de elindultunk. Kismarosig -ahonnan különvonattal folytattuk utunkat- még rengeteg feladatunk volt. Válaszolni kellett néhány kérdésre, melyek a Lappföldről, a Mikulásról szóltak, gyakorolni kellett az elfelejtett énekeket, meg kellett kóstolni a mézes kekszeket és Zsuzsa mézes likőrjét, és máris Kismaroson voltunk. Itt rövid várakozás után feltűnt érkező kisvonatunk.

Felszálltunk és hangos éneklésbe kezdtünk, mert észrevettük, hogy a kalauzt személyesen a Mikulás kíséri. A legkisebbek egy kicsit megszeppentek, de ők is verset mondtak, s énekeket daloltak a „nagyszakállúnak”, nem beszélve a felnőttekről, akik harsány nevetgélés közepette dalolták el a gyerekkori kedvenc éneküket. A jutalom sem maradt el, mert jóságos Mikulásunk szaloncukrot osztogatott kinek-kinek kedve szerint zseléset vagy diabetikusat. Királyréten még összegyűltünk egy fotóra, s aztán indult is vissza Miki bácsi, no nem a Lappföldre, csak Kismarosra.

Mi is elindultunk az erdei kalandozásra, de az állomás közeli büfé csalogató forralt bor illata megállásra késztetett minket. Kicsit felmelegedve, igen jó hangulatban folytattuk utunkat a „Meseerdőbe”, ahol néhány „mesés” akadály bevétele után érkeztünk el a Király rétjére. Itt a gyerekek lázas Mikulás-fotó keresgélésbe kezdtek. A legügyesebbek igazi csokoládéra válthatták a képecskéket. Egy nagy borítékból-mely adventi, karácsonyi, téli fogalmakat rejtett-mindenki kihúzta a számára kedveset, s az így kialakult csapatok kötélhúzásban, nyelvtörőkben, éneklésben, no meg az elkóborolt „családtagok” kiszabadításában mérték össze erejüket, tudásukat.

Ezután következett az igazi kalandtúra. Elhagyva a turistajelzést az erdőn átvágva kellett visszatalálnunk kiindulási helyünkre. Árkon-bokron, patakon átkelve érkeztünk a Kastély Hotel étterméhez, ahol újabb meglepetés várt ránk: mindenki tányérján egy ajándékbatyu. Az ebéd finom volt, s olyan kiadós, hogy bizony jól esett üldögélni kicsit egy csésze kávé mellett. Elsétáltunk még a horgásztóhoz, útközben a gyerekek a hotel lovacskáival ismerkedtek, majd a délutáni szürkületben hazaindultunk. Az autóbuszon még szétosztottuk a délelőtti fejtörő jól megérdemelt jutalmait, majd a társaság kissé elpilledt, s szunyókálva tette meg a hátralevő utat.

Búcsúzáskor mindenki a jövő évi Mikulás-túra felől érdeklődött, de számunkra a legkedvesebb mégis Szonja volt, aki azt mondta: „ez volt élete egyik legszebb napja”.

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség