FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Üllői út 255. » Emlékezetes pillanatok » 2004-2008

Mi már jártunk a télben….

2008-12-02 17:05:02

November 29. szombat reggel fél nyolc. Egyre több vizes esernyős, agyon ázott kirándulótársunk érkezik a kispesti Üllői úti könyvtárba. Ki az, kik azok, akik ilyen időben kirándulni indulnak?

Nos, a bizakodók, akik abban reménykednek, hogy csak nem esik egész nap az a fránya eső. És különben is autóbusszal megyünk Salgótarjánba – a szokásos évi Mikulás-túránkra-, így még két órát eshet, mire odaérünk, talán abbahagyja. (Hogy nem így lett arról később.) Töretlen jókedvünket a buszon megkóstolt mézes- és áfonya pálinka, valamint a finom, illatos mézes sütemény csak fokozta. Fázni senki sem fázott, mert a Mikulás totó megizzasztott mindenkit. A remek megfejtéseket térfás és hasznos ajándékokkal jutalmaztuk, s a gyerekek jócselekedeteikért (melyeket nagy nehezen szedtek össze és írtak le üzenetként a Mikulásnak) később nyerték el az őket megillető ajándékot.

Salgótarján –gondolták volna – nem napsütéssel fogadott. Esett az eső, s most először örültünk csak annak, hogy kirándulásunk első állomása a bányamúzeum lesz, ahol továbbra sem ázunk meg. Védőruhát és sisakot öltöttünk – no nem az eső ellen - , s leszálltunk a bányába. Kedves vezetőink, szakértelemmel és alapossággal ismertették meg velünk a bányászok munkáját, a bánya- és a bányagépek működését. Mindannyian bizonyítványt kaptunk, melybe nevünk, az általunk kiválasztott bányászati foglalkozás, látogatásunk dátuma került. Egyúttal tiszteletbeli bányásszá fogadtak bennünket, s megajándékoztak a Bányász Himnusz kottájával és szövegével. Nagyon jókedvűen indultunk tovább, pedig még mindig esett az eső. Ahogy haladtunk Somoskő irányába feltűnt, hogy a táj egyre havasabb. Úgy látszik itt havazott az elmúlt héten. A vár alatt parkoltunk, s mikor leszálltunk a buszról óriási pelyhekben hullani kezdett a hó.

Mintegy mesebeli táj. Olyan gyönyörű volt a hóval belepett környék a várral és Petőfi-kunyhóval. Volt, aki már itt hóembert épített. Tovább indultunk Eresztvénybe, ahonnan a Salgói vár felé vettük utunkat. A hó csak hullt, s az erdei úton, ki mással találkozhattunk volna, mint a Mikulással. Nem volt egyedül. Vele volt hűséges kísérője a Krampusz is, aki seprűjével meg-meglegyintett bennünket. (Talán nem voltunk elég jók?) A havas fenyőfák alatt osztotta ki ajándékát a Mikulás, a rakoncátlan gyerekeknek meg seprűn kellett lovagolni a Krampusz felügyelete alatt. Már délután kettőre járt, mikor a Salgó Hotelhez értünk, ahova természetesen a Mikulást és a Krampuszt is meghívtuk ebédelni, de ők szabadkozva tovább siettek, mivel még sok gyerek várt rájuk.

Az ebéd finom palócleves volt palacsintával, s bizony mind elfogyott. Mikor épp indulni készültünk, a havazás is elállt. Elsétáltunk a sípályáig, ahol hatalmas hó csata kezdődött, mindenki-mindenki ellen. Nylon zacskókon csúszkáltunk le a hegyoldalon, hemperegtünk a hóban, s nem igazán akaródzott elindulni. Sötétedett mikor buszra szálltunk. Jókedvűen, énekelgetve tettük meg az utat a könyvtárig, elfogyasztva a még megmaradt pálinkát. Azt hiszem, mindenki jól érezte magát, és sietett haza elmesélni az itthon maradottaknak - milyen is az igazi tél.

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség