FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Üllői út 255. » Emlékezetes pillanatok » 2004-2008

Ötödik olvasó- és természetjáró táborunk

2005-08-02 09:32:01

A kispesti Üllői úti könyvtár több éve szervez nyári tábort gyerekeknek. Idén Bükkszentkereszten jártunk. Élményeinkről, kalandjainkról szól a következő néhány sor…

Bükkszentkereszt, 2005. július 18-22.

Krónika 2005 nyarán Bükkszentkeresztről – avagy élményeim két napja

In medias res

Megérkezésemkor - a jó levegőjű Bükkszentkereszten - három elcsigázott, lengyel szavakat mormoló és lengyel éneket dúdolgató könyvtáros fogad.
Megtudom: a sorsom beteljesedik, ugyanis Lengyelország kapcsán egy általuk, pontosabban a „Bükki Boszorkák” csapata által írt jelenetbe csöppenek. Nekem is részvevőként színészi formámat kell hoznom.
És ez még csak az első tíz perce annak, hogy itt vagyok. A gyerekek nagy titoktartás közepette készülnek az esti előadásra.
A várva várt ebéd első fogása: köménymagleves, pirított kenyérkockákkal. Az asztalnál a „naposok” oly szorgalmasak. Megemlítem:
„ Ezek a lányok tündérek!” Erre jön a válasz kolléganőimtől: „Itt naposoknak hívjuk őket.”
Ebéd utáni pihenőt a „Lehet dinnyét enni !”- kiáltás szakítja félbe

Az elkészült képek helyettem mesélnek a dinnyeevésről. Délutáni feladat: rőzsét kell gyűjtenünk az esti szalonnasütéshez. Lelkesen indulunk az erdő felé. Közben rímeket próbálunk faragni gyaloglásunk ritmusára. Ha kocsi jön felénk néhányan ordítanak: „Mozgó fémdoboz!” - és már húzódik is le mindenki az úttestről.

Gőzerővel kezdjük el gyűjteni a gallyakat és a nyársnak való faágakat. Aztán elindulunk öten - hatan, hogy a már meglévő kupac rőzsét hazaszállítsuk, miközben egy hagyományőrző asszonykórust megszégyenítő népdalcsokorba kezdünk. Szerencsésen teljesítettük az első „fuvart”, majd visszaérve a többiekhez megtanuljuk a rőzsecsomózás trükkös technikáját. Sikerül a feladatot megoldani.

Érdemes hazamenni, ugyanis két tányéron „palacsintahegyek” várnak minket. Kár, hogy a palacsintaevés – mint versenyszám - nem szerepel a nyári olimpiákon; biztos befutók lennénk. Még jut idő próbát tartani az esti fellépés előtt, természetesen mi is ezt tesszük:

„Bükki banya nem vén banya; mint beretva vág az agya!”

Majd kezdetét veszi a szalonnasütés. A kerti asztalon elkészítve vár minket a rengeteg felszeletelt paprika, paradicsom, hagyma, kenyér és még sok finomság. Csodálatos, ahogy pattog a tűz és közben egyre több gyerek csoportosul köré. Néhány pillanat múlva több felől halljuk: „Az én szalonnám már jó?” Mi igenlő választ adunk, bár a végtermék sültszalonnának nem nevezhető. A nyársak égetését nem nézzük jó szemmel, valamint Olivérnek és Márknak sem tanácsoljuk a szalonnazsírral dúsított narancsszörp elfogyasztását. Elérkezünk az est csúcspontjához, az országokat bemutató kis jelenetekhez. Bemelegítésnek elénekeljük az eddig megtanult dalokat, majd jönnek egymás után a csapatok és országok. Hangos tapssal jutalmazzák egymást a gyerekek. Mi következünk…

Túljutunk a lengyel dal eléneklésén, kecsesen meghajlunk a mi kis közönségünk előtt. Jelenetünkben - mely Balti-tenger partján játszódik – lengyel-magyar diákok találkoznak, s beszédbe elegyednek egy fagylaltárussal. Hogy a horrorisztikus befejezést elkerüljük, a 12 fokos Balti tengerbe zuhant fagyist a gyerekek hangos „Polak-Wegier dva bratanki, ido sabli, ido szklanki”- kiáltása kimenti.

A jutalom jégkrémek gyorsan fogynak, a hangulat emelkedett. Amikor a Kérdezz - felelek játékban Olivér azt olvassa fel: „Égetnivaló vagyok!”, már senki se bírja ki nevetés nélkül.

Későre jár, s még csomagolni is kell. Már épp nyugovóra térnénk, éjfél van. Az ajtócsapkodás is megszűnik, amikor egyik gyerek órája megállíthatatlan csipogásba kezd. Elhallgattatása sikertelenségbe fullad, ezért betekerjük egy törülközőbe és egy táskába rejtjük. Végre alhatunk.

Másnap reggel búcsúzóul elénekeljük vendéglátónknak a táborban tanult „Föld anya, ég anya” kezdetű dalunkat, s irány a miskolctapolcai barlangfürdő. Majd sétálunk egyet a parkban - megesszük madárlátta szendvicseinket s buszunk 14 óra 8 perckor elindul Miskolcról, hogy Budapestre repítsen minket. VÉGE A TÁBORNAK, de fülünkben még ott cseng az utolsó este közösen elénekelt

„Lángolj fel a lelkünkben szép Égi szikra, szent öröm! Térj be hozzánk, drága vendég, Tündökölj ránk fényözön.”

Csendes Zita

……és az előzmények.

Július 18-án reggel – immár ötödik alkalommal – táborozni megyünk. Természetvédő-, olvasótábor Bükkszentkereszten. A gyerekek többségét ismerjük, tudjuk ki kivel akar egy szobába kerülni, ki mellett szeretne a buszon ülni - így a nagyobb vitákat elkerülve vidáman és várakozással érkezünk a kis bükki településre.

Az öt fős csapatok gyorsan nevet választanak, majd megkapják heti feladatokat, lehet gondolkodni: hogyan is mutassuk be az országot ami nekünk jutott. Segítségként néhány szó, dalok, útikönyv, valamint egy helyzet, melyet dramatizálni kell.

Aztán irány a helyismereti séta.

Az elkövetkező napok élményeit néhány sorban nem lehet megírni. Jártunk Lillafüreden a Szent István barlangban, megmásztuk a Fehér-kő sziklát, íjászkodtunk, tanúbizonyságot tettünk bátorságunkról az esti fenyőerdőben, gyönyörködtünk egy csodálatos holdtöltében és játszottunk, játszottunk, játszottunk… A hangulatot Zita jól érzékelte az ott eltöltött másfél nap alatt.

Viszontlátásra bükki táborozók, ősszel találkozunk a könyvtárban.

Dobrova Zsuzsa

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség