FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Török utca 7-9. » Kerületünk emléktábláiból

Eisemann Mihály

2011-04-29 11:51:18


Eisemann Mihály (1998-1966)
zeneszerző


kerületünk lakosa volt. A Bimbó út 3. számú ház falán emléktábla őrzi emlékét.
1898. június 19-én született Paripáson (Bács-megye). Édesapja kántortanító volt, tőle tanulta a kottaolvasást, éneklést és zongorázást. 17 éves korától Liszt Ferenc egykori tanítványa korrepetálta. Az érettségi után felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán, Siklós Albert és Weiner Leó voltak a tanárai. A Zeneakadémia mellett beiratkozott a budapesti Jogi Egyetemre is. Zeneakadémiai diplomát szerzett, vágya volt, hogy zeneszerző legyen. Mégis, diplomával a kezében, először hivatalnoki állást vállalt az Élelmezési Minisztériumban, majd pár hónap múlva jelentkezett egy bárzongorista állásra. Így ismerkedett össze a kor neves dalszövegírójával, Harmath Imrével - lejátszotta neki egy szerzeményét, s ő máris verset írt a dallamra. A közös munkát megismételték. Pár hónap alatt nevük ismertté vált, a dalok slágerek lettek.
A kellemes, fülbemászó dallamok Eisemannt a kor kedvelt zenei műfajához vezették: 1929. január 12-én a Fővárosi Operettszínház bemutatta első operettjét, a Három mákvirágot, amelyet később Miss Amerika néven New Yorkban is színpadra állítottak. Ezzel a szerző neve nemzetközileg is ismert lett. A '30-as évek elején beindult magyar hangosfilmgyártás markáns közreműködője. Számtalan filmnek Ő a zeneszerzője, így a legendás Hippolit a lakáj című film betétdalainak is. A kor legnépszerűbb szerzője volt, több mint 20 operettjét mutatták be itthon és külföldön 1944-ig (Fekete Péter, Én és a kisöcsém, Egy csók és más semmi).
A háború után az államosítás és az új kultúrpolitika nem kedvezett az operett műfajának, bár a Fővárosi Operettszínház állandóan telt házzal játszott. Eisemann ismét bárzongoristának kényszerült, majd a Fővárosi Nagycirkusz zenekarának karmestereként ment nyugdíjba. Az utolsó Eisemann-mű, az 1958-ban színre kerülő Bástya sétány 77. c. műve. Az operett népszerű, közkedvelt darab lett. Rátonyi Róbert, Zentay Anna, Somogyi Nusi, ifj. Latabár Árpád játszották a főszerepeket. Az előadás legnagyobb slágerét Vén budai hársfák címmel Homm Pál énekelte, majd Horváth Tivadar rádiófelvételen is megrendezte az operettet, ahol Ajtai Andor fátyolos hangján vált ismertté a dal.
Élete legtitkosabb vágya teljesült 1965-ben, amikor hazahívták szülőföldjére, és díszelőadást rendeztek műveiből tiszteletére a Szabadkai Színházban.
A vendéglátó színészeknek itt tanácsolta azt az örök színházi törvényt, amely egész életművére jellemző: "Szórakoztatni a nagyérdeműt nem szégyen."
1966. február 15-én halt meg Budapesten. Halálhíre a napi sajtó apró betűs hírei közé került.

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség