Nizsinszkij, a „tánc istene” (1889-1950)

2011-04-29 16:23:04

Vaclav Nizsinszkij a szentpétervári balettiskolában tanult. Már iskolás korában fellépett a Mariinszkij Színházban, Fokin koreografálta darabokban (Acis és Galatea, Szentivánéji álom, Pavillon d’Armide). Vizsgája után 1907-ben hivatalosan is tagja lett a színháznak, ahol sikert sikerre halmozott.
Gyagilevvel való találkozása – amely egyaránt volt művészi és baráti kapcsolat - a világhírnevet hozta meg számára. A Gyagilev-féle Orosz Balett párizsi fellépéseinek Nizsinszkij lett a sztárja. Fokin balettjeiben, mint a Seherezádé, A rózsa lelke, Narcisse, Petruska, Le Dieu bleu táncos világcsodaként ünnepelték.


Gyagilev megbízására elkészítette első, a klasszikus hagyományokkal szakító koreográfiáit is: Egy faun délutánja (1912), Jeux (1913), Le sacre du printemps (1913). A Debussy zenéjére készült Faun a nyílt erotikája miatt a párizsi közönséget megbotránkoztatta.
Az 1913-as dél-amerikai turnén – Gyagilev tudta nélkül – Nizsinszkij összeházasodott Pulszky Romolával, s emiatt Gyagilev azonnal elbocsátotta társulatától. Ettől fogva Nizsinszkij pályája hanyatlásnak indult. Hátralevő évtizedeit szanatóriumokban, illetve családja mellett töltötte.
Nizsinszkij táncát a korabeli magyar közönség is élvezhette, amikor 1919-ben a Balletts Russes Budapesten vendégszerepelt.





Nizsinszkij alakját számtalan alkotó feldolgozta. Maurice Béjart 1971-ben készített balettet róla Nijinsky, Clown de Dieu címmel, a címszerepben Jorge Donn-nal. A Hamburgi Balett 2000-ben mutatta be John Neumeier koreográfiáját (Nijinsky).

Irodalmi feldolgozások: Hubay Miklós: Hová lett a Rózsa Lelke?, Norman Allen: Nizsinszkij utolsó tánca.

A Monaco Dance Forum keretében kétévente adják át a legjobb táncosoknak a Nizsinszkij-díjat.

Válogatás a Dienes Tánctörténeti Gyűjtemény anyagából