FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Központi Könyvtár » Szociológiai Gyűjtemény » Évfordulók » Lévi-Strauss

Claude Lévi-Strauss (1908)

2011-05-17 13:54:09

Forrás: Boglár Lajos: Utóhang Lévi-Strausshoz. In: Faj és történelem / Claude Lévi-Strauss. Bp. : Napvilág, 1999. p. 85-92

„Lehet, hogy nem mindig értem Lévi-Strauss szavait, de mindig eszembe juttat valamit...” - írta szerzőnkről egy angol kutató.

Egy amerikai egyetem diákszállásának falán egy Lévi-Strauss-idézet olvasható, kiegészítve a következő szöveggel: „Ha ezt a mondatot egyszer megértem, akkor elmondhatom, hogy antropológus vagyok!”

Néhány életrajzi adat:

Brüsszelben született 1908. november 28-án. Középiskolai tanulmányai után a párizsi egyetemen jogot, majd filozófiát tanult. Utóbbi diszciplínát két líceumban oktatta 1934-ig.

1935-ben döntő fordulat következett be életében: egy tudományos misszió tagjaként Brazíliába utazott, ahol 1938-ig szociológiát tanított a Sao Paoló-i egyetemen. Ekkor vált lehetővé, hogy terepkutatást végezhessen: 1938/39-ben eljutott Brazília (vad)nyugati vidékére, Mato Grossóba, ahol többek között felkereste a nambikuara indiánokat.

Rövid időre visszatért Franciaországba, hogy azután 1940-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazzon, ahol New Yorkban a New School for Social Research-ben tanított. Amerikában kezdte megalapozni antropológiai elméletét és módszertanát: a jeles tudóssal, Roman Jakobsonnal való találkozásból fakadt elmélyült érdeklődése a strukturális nyelvészet iránt. Ezzel egy időben megismerte az amerikai antropológiai irodalmat is, elsősorban Franz Boas munkásságát.

1945 és 1948 között a francia követségen működött mint kulturális tanácsadó. Visszatért Franciaországba, és még 1948-ban doktori fokozatot szerzett „A rokonság elemi struktúrái” és „A nambikuara indiánok családi és társadalmi élete” című műveivel. 1949-ben a Musée de l'Homme igazgatóhelyettese lett…

Ezután az École pratiqe des Hautes Études egyik vezetője, ahol az írástalan népek összehasonlító vallástudományi tanszékét foglalta el. 1959-től a College de Francé szociál-antropológiai tanszékén tanított nyugdíjba vonulásáig, 1982-ig. 1973-ban választották a Francia Akadémia tagjává.

Nevéhez kötődik az antropológiai kutatások strukturalista módszertana, szerzője olyan jelentős visszhangot kiváltó könyveknek mint „A rokonság elemi struktúrái”, „Strukturális antropológia”, „A vad gondolkodás” és a „Mitologikák” monumentális kötetei.

Utóbbi munkáiban óriási anyagismerettel a „vad” mentalitás folyamatát vizsgálta, abból a tételből kiindulva, hogy a gondolkodás strukturált, és tudatalatti oppozíciókra épül. (Anélkül, hogy e helyütt belemennénk izgalmas elemzéseibe, megállapítható, hogy ő maga is oppozíciókra, ellentmondásokra építkezve érvel, de a vizsgált „vad” gondolkodóval ellentétben, tudatosan teszi!)

Iskolateremtő személyiség, akinek számtalan híve van, és számos kritikusa, akik mégis egyetértenek abban, hogy munkái mindig gondolatébresztők. Bizonyos, hogy Lévi-Straussról nem lehet tárgyilagosan írni: életművét a francia tudomány legnagyobb teljesítményei közé sorolják.

Külön kell szólnom a „Szomorú trópusok” című kötetről, amelyben megrendítő terepélményeit stilisztikai és szakmai értelemben is briliánsán írta meg. Ezen a ponton elkerülhetetlen egy szubjektív kitérőt tennem, ugyanis abban a szerencsében volt részem, hogy első dél-amerikai terepmunkám azon az úton vezetett, amelyet húsz évvel korábban Claude Lévi-Strauss hagyott a Mato Grossó-i szavannán. Jómagam 1959-ben juthattam el hozzájuk, immár felvértezve Lévi-Strauss tapasztalataival és tanácsaival. Ezek az indiánok jelentették az első és alapvető etnológiai élményt mindkettőnk számára.

És éppen ez a megejtő módon megírt könyv váltotta ki több szakember, többek között Edmund Leach bírálatát. Röviden erről annyit, hogy szemére vetették: kutatóútjai nem igazi terepmunkák, hiszen csak néhány hetet töltött egy-egy indián csoportnál, azonkívül nem tanult meg egyetlen törzsi nyelvet sem, ami nélkül igazán nehéz pontos adatokhoz jutni, például a mitológia terén. Azt is kifogásolták, hogy kutatóútja kezdetén kialakított modelljén, pontosabban munkahipotézisén nem változtatott.

Arról van ugyanis szó, hogy Lévi-Strauss -más antropológusokhoz hasonlóan - azt vallotta: a kutatónak a terepen lehetősége van arra, hogy egy „redukált modellt” alakítson ki, azaz egyetlen embercsoport vizsgálatából megtudja, mi az általános az emberiségben. A francia tudós minden művében állította, hogy a megfigyelő (az etnológus-antropológus) az idegen közegben szerzett első benyomások alapján megteremt egy közvetlen és egyszerű modellt, ami egy hiteles néprajzi valóság megfelelője. Pedig - s ez a bírálat lényege - a szóban forgó kezdő vagy indító modell lényegében csak hipotézisek és benyomások keveréke.

Ezzel kapcsolatban azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy Lévi-Strauss számára a legfontosabb az volt, hogy személyesen tapasztalhatta: bár az emberi társadalmak empirikusan különböznek, az egység abban mutatkozik meg, hogy az emberi gondolkodás lényegében mindenütt egyforma. S még valami: ha Lévi-Strauss betartja az íratlan szabályt, és korrigálja első benyomásait, valószínűleg nem születik ilyen szép könyv...

Tíz év elteltével publikálta az első tanulmányt a nambikuarák között végzett kutatásairól, majd egy esztendő múlva látott napvilágot „A rokonság elemi struktúrái” című könyve, amely kötelező olvasmány lett számos etnológiai-antropológiai tanszéken.

Rövid publikációs szünetet követően az UNESCO felkérésére írta meg a „Faj és történelem” című dolgozatot. Közben előkészítette két fontos művét: csaknem egy időben került kiadásra a „Totemizmus – ma” és a „Vad gondolkodás”. Ezeket követték a „Mitologikák” kötetei.

Jelen dolgozata [Faj és történelem], bár közel fél évszázada íródott, olyan kérdéseket boncolgat, mint a kultúrák sokfélesége, az egyenlőtlen fejlődés, az etnocentrikus szemlélet - alapjában véve idegen kultúrák megértésének gondjairól, olyan kérdésekről szólva, amelyek nemcsak az 50-es években, hanem manapság is vitatott témái különféle tudományoknak, de az utca emberének is, aki - szó szerint - a bőrén érezheti, hogy a „népek olvasztótégelyében” mindig forr valami...”

Médiabox

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség