Claude Lévi-Strauss (1908)

2011-05-17 13:54:00

Forrás: Mérföldkövek a kulturális antropológiában / szerk. Paul Bohannan, Mark Glazer. Bp. : Panem, 2006. p. 572-575

„Keringett egy történet néhány évvel ezelőtt arról, hogy Claude Lévi-Strauss Marcel Mauss leányának a fia lenne, és így anyai ágon Émilé Durkheim közvetlen leszármazottja. Ez azonban sajnos nem igaz. Lévi-Strauss Brüsszelben született. Édesapja középosztályba tartozó, vallását elhagyott zsidó művész volt, aki a művészetek szeretetét, valamint szkepticizmusát fiára is átörökítette.

Lévi-Strausst már fiatal korában érdekelni kezdte a geológia. Ehhez társult később a pszichoanalízis és a marxizmus iránti érdeklődése, sokkal inkább tudományos módszernek, mint dogmának tekintve azokat. Felsőfokú tanulmányait 1927 és 1932 között végezte a párizsi egyetemen. Jogi diplomát szerzett*, ám - mint bevallotta - „nem annyira az elhivatottság hajtott e felé a pálya felé, inkább az az idegenkedés, amit az olyan más tanulmányok iránt éreztem, amelyekkel addig kísérleteztem”. Ezután két évig mint friss diplomás egy gimnáziumban tanított Maurice Merleau-Pontyval és Simoné de Beauvoire-ral együtt, akik évfolyamtársai voltak az egyetemen.

1934-ben tanári állást kapott a brazíliai Sao Paulo egyetemének szociológia tanszékén. Az egyetemet még a franciák alapították (a francia kiküldetések diplomáciai funkciói sorába mindig is beletartozott a francia kultúra terjesztése). Brazíliai tartózkodása alatt Lévi-Strauss számos utazást tett az ország belsejébe. 1937-ben összesen már öt hónapnyi tereptapasztalatot tudhatott maga mögött, s ez teljesen megváltoztatta a primitív népekről alkotott véleményét. Azt gondolta, hogy tudatlan, statikus kultúrába merevedett automatákkal fog találkozni. Ehelyett azonban valóságos emberekre lelt, akiket magával egyenrangúnak kellett elismernie. Rádöbbent, hogy azok igen kifinomult elképzelésekkel rendelkeznek mind a társadalomról, mind a halálról.

Lévi-Strauss első antropológiai tanulmánya egy 45 oldalas cikk volt a bororo indiánok társadalomszervezetéről, mely 1936-ban jelent meg. Elhagyva az egyetemet, 1938-ban egyéves expedícióra indult Brazília szívébe. A nambikuara és a tupi indiánokról szóló cikkeinek anyagát ekkor gyűjtötte. Ez az utazás szolgált Szomorú trópusok című könyvének az alapjául is.

A II. világháború kitörése után visszatért Franciaországba és egy évig katonai szolgálatban állt. A német megszállás után Martinique-re, majd Puerto Ricóba, végül New Yorkba ment, ahol Robert Lowie és Alfréd Metraux állást szerzett számára a New Schoolban. [New School for Social Research = Új Társadalomkutató Iskola.]

Lévi-Strauss New Yorkban számos fontos ismeretséget kötött. Itt találkozott először Jean-Paul Sartre-ral, jóllehet korábban egy időben diákoskodtak Párizsban. Kapcsolatuk az elkövetkező évek során állandó civakodássá fajult. Jelentősebbnek tekinthetjük Roman Jakobsonnal, a prágai strukturális nyelvészeti iskola egyik tagjával való megismerkedését. Jakobson fonémaelemzési módszere számottevő hatást gyakorolt Lévi-Strauss munkásságára. A strukturális nyelvészet tanulságaiból vezette le azt az elgondolását, hogy a kulturális univerzálék az általa „struktúrá”-nak nevezett szinten és nem a kézzelfogható tények szintjén léteznek. Az összehasonlító szociálantropológiában, miként a komparatív nyelvészetben, gyümölcsözőbb azokat a mintákba rendeződő viszonyokat összevetni, amelyek az emberi viselkedésformákat összekapcsolják, mintsem önmagukban az egyes kulturális elemeket. Ezeknek a gondolatoknak jó részét Lévi-Strauss Jakobson folyóiratában, a Wordben tette közzé a L'analyse structurale en linguistique et en anthropologie [A strukturális elemzés a nyelvészetben és az antropológiában] című tanulmányban. Ez az írás a későbbi strukturális antropológia voltaképpeni megalapozása.

Lévi-Strauss francia kulturális attaséként még egy évig az Egyesült Államokban maradt a háború után. Franciaországba visszatérve, 1949-ben közzétette nagyszabású munkáját a rokonsági rendszerről Les structures élémentaires de la parenté [A rokonság elemi struktúrái] címmel. A munka, amelyet Elementary Structures címen 1969-ben fordítottak angol nyelvre, széles körű vitát váltott ki mind az Egyesült Államokban, mind Európában.

1950-ben Lévi-Strausst kutatási igazgatónak (directeur d'études) nevezték ki a párizsi École Pratique des Hautes Etudes-ön. 1953-ban az International Council of Social Sciences [Nemzetközi Társadalomtudományi Tanács] titkárává választották, amely tisztségét 1960-ig viselte.

Ebben az időben Lévi-Strauss már Franciaország legnagyobb hatású antropológusának számított, és igen sok tanítványa, követője volt. 1958-ban megjelent Anthropologie structurale [Strukturális antropológia] című tanulmánygyűjteményében az emberi gondolkodás véleménye szerint egyetemes érvényűnek tekinthető általános rendezőelveit vizsgálta.

1959 óta lenyűgözően sok könyvet és cikket jelentetett meg. 1960-ban közzétette La geste d’Asdiwal [Asdiwal története] című mítoszelemző tanulmányát; 1962-ben jelent meg egy könyve a totemizmusról, valamint a La pensée sauvage [A vad gondolkodás]. Az 1960-as években belekezdett egy nagyszabású munkába, aminek az eredményeképpen Mythologiques közös cím alatt négy kötet jelent meg: a Le cru et le cuit [A nyers és a főtt] 1964-ben, a Du miel aux cendres [A méztől a hamuig] 1967-ben, a L'origine des maniéres de table [Az étkezési szokások eredete] 1968-ban és a L'homme nu [A meztelen ember] 1971-ben. Lévi-Strauss, aki a jelentésárnyalatok nagy kedvelője, minden munkáját bőségesen megtűzdelte homályos utalásokkal, szójátékokkal. Aki meg akarja érteni módszerét, kezdje a Mythologiques köteteivel.

Lévi-Strauss 1969-ben a New York Times egy riporterének nyilatkozta, hogy azért foglalkozik a primitív kultúrákkal, mert nem kedveli azt a századot, amelybe beleszületett. Kortársai közül egyesek ugyanis olyan „pszichológiai és erkölcsi mérgeket rejtegetnek”, amelyek embertársaik halálát okozzák. Lévi-Strauss egész munkássága ezen az alapgondolaton és az összefüggések felfedezésének ragyogó képességén nyugszik.”

* Valójában filozófiatanári képesítést szerzett a Sorbonne-on, amint erről a Szomorú trópusokban (Budapest, 1973, 47.) beszámol Lévi-Strauss, onnan való a következő idézet is. (A szerk.)