FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Központi Könyvtár » Szociológiai Gyűjtemény » Évfordulók » Durkheim-Simmel

Georg Simmel (1858-1918)

2011-05-17 13:56:48

Simmel a tankönyvi keretekben legnehezebben bemutatható szerzők közé tartozik. Ennek oka elsősorban az, hogy írásai eltérnek az egyetemi konvencióktól, ’impresszionisztikusak’. Gondolatait nem lehet néhány pontban összefoglalni (vagy ha mégis, az karikatúra lesz). Nézetei tudományos pályája három évtizede során változtak, de ezek nyomon követését megnehezíti, hogy saját szövegeivel szuverén módon bánt, korábbi írásaiból sokat beemelt későbbiekbe, ahol így különböző korokból származó mondatok szerepelnek egymás mellett. Nehéz megállapítani, hogy kik gyakoroltak rá jelentős hatást, mert Simmel nem sietett interpretátorai segítségére: írásaiban soha (!) nem jelölte meg forrásait. Az akkori, a maihoz képest lazább jegyzetelési konvencióktól való tudatos és következetes eltérés talán összefüggött egyetemi balsikereivel. Érdeklődése rendkívül széles körű volt, írásai sok témát és sok diszciplínát érintettek. Mint élete végén rezignáltan maga is megjegyezte, igazi tanítványa nem volt, nem is lehetett.” (Némedi Dénes: Klasszikus szociológia 1890-1945, p. 170)

Georg Simmel 1858-ban született Berlinben, egy kikeresztelkedett zsidó kereskedő hetedik gyermekeként. Apja korán meghalt. A család egyik barátja, a zenekiadó Julius Fiedlaender volt a gyámja. A gimnázium elvégzése után a berlini egyetemen tanult (fián uralkodni próbáló anyja nem engedte, hogy – mint az Németországban szokásos volt – több egyetemet is végiglátogasson) Történelmet hallgatott, filozófiát, pszichológiát és néplélektant (Völkerpsychologie) Moritz Lazarusnál. 1880-ban benyújtott doktori dolgozata, amelyben a zene kezdeteit vizsgálta pszichológiai-etnológiai módszerekkel, ez utóbbi tanulmányok, a pozitivizmus és az evolucionizmus hatásait mutatta – a kar rögtön el is utasította. Ezzel kezdődött hosszú egyetemi kudarcsorozata. Második nekifutásra, 1881-ben egy pályadíjat nyert hagyományos (Kanttal foglalkozó) disszertációval sikerült doktorálnia. Ugyancsak Kanttal foglalkozott 1885-ös habilitációs dolgozatában, amelyet elfogadtak, de próbaelőadását nem (állítólag azért, mert az egyik professzornak túl nyersen válaszolt), azt egy év múlva meg kellett ismételnie. 1886-ban tehát magántanár lett – és az is maradt 15 éven át.

Simmel jó és népszerű előadó volt. Gondot fordított arra, hogy előadásai hatásosak legyenek (hallgatóinak az volt a benyomása, mintha az előadóteremben gondolkozva rögtönözne). Népszerűsége (mert fizető diákokat halászott el mások elől) és stílusa is bosszantotta kollegáit, de hallgatóságának összetétele is. Egy 1908-ban született hírhedt szakvélemény szerint előadásain a „hölgyek még Berlinhez mérten is nagy számban vannak jelen. Mellesleg igen erősen képviselteti magát az orientális világ, mind a letelepedett, mind pedig a szemeszterben a keleti országokból ideáramló tagjaival.” Ez csak ráadás Simmel születési hibájára: „Teljes mértékben izraelita, megjelenése, fellépése és szellemi alkata tekintetében is.” Az e levelet átható antiszemitizmus az egyetemi körökben meglehetősen elterjedt volt. A ’szellemi alkat’ kifejezés a levélben nemcsak Simmel ’impresszionizmusára’, hanem szociologizálására is utalt: az 1890-es években minden valószínűség szerint elsőként tartott szociológiai előadásokat, márpedig ez a tudomány illegitimnek számított. Így aztán 1898-ban – noha már három könyvet publikált (ezek közül kettő hagyományos értelemben filozófiai volt) – elutasították rendkívüli professzorrá való kinevezését. Ezt a címet csak 1901-ben kapta meg azzal a feltétellel, hogy lemond a tanári fizetésről. 1908-ban egyebek mellett a már idézett levél hatására nem kapta meg a Heidelbergben meghirdetett filozófiai professzúrát sem (noha Max Weber is támogatta meghívását), és csak 1914-ben nevezték ki Strassburgba egy filozófiai tanszékre, ahol a háború miatt már aktív tanári munkát nem tudott kifejteni. Simmel annál is inkább igazságtalannak érezhette, hogy őt az egyetemi világ peremére szorították, mert kiemelkedően termékeny szerző volt. Gyorsan és könnyen írt. 25 könyvet és mintegy 300 cikket publikált (persze tudatosan felrúgva az egyetemi írásos teljesítmény bevett szokásait).

Simmel nagyvárosi, berlini ember volt. Nemcsak írt a nagyvárosi életről, de részt is vett abban (az 1890-es években intenzívebben, mint később), számos értelmiségivel és művésszel volt kapcsolatban (így a George-körrel is, bár annak karizmatikus központjával, Stefan George költővel tartózkodóbb volt a viszonya). Feleségével (aki Marie-Luise Enckendorff álnéven maga is közölt irodalmi és filozófiai munkákat) egyfajta szalont is fenntartottak. Simmel szívesen írt a szélesebb közönséget is érdeklő témákról (divat, társasági élet, kacérság stb.), cikkeinek mintegy kétharmada nem szorosan vett tudományos lapokban jelent meg. Egyszerre próbált két ellentétes követelményeket támasztó világban is jelen lenni: az egyetemi-tudományosban és a nagyvárosi értelmiségiben. Bizonyos szempontból ő volt az a bizonyos idegen, akinek a szociológiai portréját ő maga rajzolta meg. Simmel írásaiban sem nyilatkozott politikai kérdésekről, politikai tevékenységének sem maradt nyoma - egy kivétellel. A legtöbb német értelmiségihez hasonlóan ő is lelkesen fogadta az I. világháború kitörését.

Simmel 1918 szeptemberében halt meg.” (Némedi Dénes: Klasszikus szociológia 1890-1945, p. 171-172)

Médiabox

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség