FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Világjáró olvasók

Kárpátaljai utazás

2006-09-27 10:13:01

2006. június 1-9.
Autóbusz körút túrákkal

I.

Utunk első állomása Ungvár volt; ez Kárpátalja megye közigazgatási központja, egyetemi város, görög katolikus püspöki székhely. A város az Ung folyó két partján terül el. Három órát töltöttünk itt. Sétánk első állomása a görög katolikus székesegyház volt. A szovjet hatalom idején a görög katolikus egyházat betiltották, csak a pravoszláv működhetett. Ezt a templomot is ők használták. A rendszerváltás, Ukrajna függetlenné válása után kapták vissza eredeti tulajdonosai. A hitélet az elnyomás megszűntével hatalmas fejlődésnek indult. Sorra épültek megye-szerte az új görög katolikus vagy a visszaadottak helyett az új pravoszláv templomok. Az egyházak állami támogatást ma sem kapnak, a megújulás és gyarapodás az általában szegény körülmények közt élő hívek megható áldozatvállalásának eredménye. A berendezésekre mindenütt a képen látható pompás, díszes kivitelezés a jellemző.



Utána megtekintettük a várban a megye központi múzeumát. A lenyűgözően gazdag gyűjtemény bemutatása hozzá méltatlanul nagyon szegényes. A szűk szavú tájékoztató feliratok csak ukrán nyelven olvashatók. A vár mellett berendezett skanzenben a még ma is művelt fa-építkezés tárgyi emlékeit láttuk. A fenyőfából épült házak levegője a legegészségesebb, mert a fa kipárolgása megöli a levegőben található mikrobákat. A helyi építkezés egyik jellegzetessége a meredek tetőszerkezet, amely alkalmazkodik a telente időnként hatalmas hómennyiséghez. A skanzen kiemelkedő értéke a Munkács kertvárosából áttelepített pravoszláv fatemplom. Utunk tovább Munkácson keresztül első szálláshelyünkre, Volocra, a Latorca partján épült kisvárosba vezetett. Az élesen tiszta levegőben a város feletti hegytetőről gyönyörű kilátás nyílt magára a városkára és a felette magasodó 1681 m magas Sztijre (Asztag).


A képen láthatók még a hegy oldalán a hófoltok is.

II.

A második nap a mintegy 18 km-es 1200 m-es szintkülönbségű első túránkra került sor Kárpátalja legmagasabb (17 m) és legbővebb vízeséséhez, a Sipot-vízeséshez. Az időjárás meglehetősen goromba volt, sokat rontott az élményen. Társaságunk úgy átázott és elfáradt, hogy a harmadik napon a Sztijre tervezett túra helyett csak a galíciai első megállótól (Beszkid) a Vereckei-hágóig húzódó gerincen sétáltunk végig. Ez is 18 km volt, de lényegesen kevesebb, 500 m-es szinttel. A Vereckei-hágón megtekintettük egy félreeső helyen, a hágótól tíz perces járásra felépített, a magyarok bejövetelére emlékeztető emlékművet, egy pogány áldozati oltár és egy keresztény oltár keverékét. Az emlékművet elborító virág- és koszorúerdő honfitársaink tömeges látogatására utal. A negyedik napon szintén esős, de lassan javuló időben indultunk hosszú utunkra. Első állomásunk Fülöpfalva volt. Itt egy, a kilencvenes évek végén a görög katolikusoknak visszaadott helyett épült pravoszláv templomot látogattunk meg. A fényűzést közelítő pazar berendezés a szegénységben élő hívősereg egész Kárpátalján megtapasztalható áldozatkészségének felemelő példája. Ökörmezőn rövid vásárlás és a 350 éves tölgyfa megtekintése után tovább utaztunk a Szinevéri hágóra, ahol pünkösd másnapján nagy népünnepély és kirakodóvásár fogadott. A színpompás ukrán népviselet bemutatkozása

és a szép hímzések mellett, jelképes boszorkányégetés, saslik-sütés és számos alkalmi kocsma emelte a hangulatot, bizonyítva, hogy a helyiek nagyon lényegesnek tartják legfontosabb, sok helyt egyetlen „iparuk,” az idegenforgalom művelését. Innen a Szinevéri-tóhoz mentünk. A Nemzeti Park bejáratánál kettévált a csoportunk. A vállalkozó kedvű erősebb csapat megmászta a csak meredek emelkedőn megközelíthető 1500 m-es Tó-havast. (Alig 2 km-es szakaszon 600 m emelkedő!) A többiek körbe járták a tavat. Három patak táplálja, a „balocska, közepeske” és a „jobbocska”. Hegyomlás következtében keletkezett, amely a patakok lefolyását duzzasztotta fel. Valójában egy természetes víztározó. A tó közepén álló, sekély vízállás esetén kiemelkedő sziget ihlette a keletkezésének mondáját. Eszerint egy szerelmespár kényszerült menekülni egy gonosz, a lányt megszerezni akaró öregember elől, aki a meredek hegyoldalról hatalmas követ gurított rájuk. Erre utal a tó partján álló monumentális fafaragás (emlékmű).

A két csapat találkozása után élményeinket cserélgetve utaztunk Husztra. Út közben idegenvezetőnk elmondta, hogy a Nagy-ág és a Talabor folyókat elválasztó hegygerincre az 50 m-rel magasabban lévő Talaborból felszivattyúzzák a vizet, és az a másik oldalon lezúdulva erőművet működtet.

III.

Ötödik napunk első nagy élménye a huszti piac volt. Itt még divat az élő állatvásár! Keltetőgépből kikerülő kiscsibék és kiskacsák tömegén kívül kotlós tyúkot is lehet venni, csibéivel együtt! Rövid séta és nézelődés után – a vár romjaira is csak messziről pillantva – elindultunk új szálláshelyünk, Kőrösmező felé. Első megállónk út közben Visken volt. Megtekintettük a református erődtemplomot, a festett mennyezetét és a körülötte elterülő nagy gondossággal és szeretettel ápolt parkot. Azután Técsőn tartottunk pihenőt. Ez igazi kevert népességű település, egyharmad-egyharmad arányban ukrán, román és magyar. Aknaszlatinán fürödtünk az egyik sóstóban. Rahó alatt meg eljutottunk Európa közepére!

Rahó a Tisza völgyében járási székhely. Festői a város két oldalán emelkedő, az alig 500 m széles völgyet alkotó hegygerinc látványa. Itt is megtalálható a vadonatúj görög katolikus templom. Utolsó megállónk Rahó után a Fehér- és a fekete-Tisza összefolyásánál volt. Aznap is jólesően megfáradva, élményekkel eltelve értünk a szállásunkra. A hatodik nap a Tatár-hágón keresztül kiruccantunk Galíciába. A vorokhtai síparadicsomban libegővel mentünk a tetőre. Lenyűgöző kilátás nyílt innen a hóval borított „kétezresekre,” a Hoverlára (Hó-vár) és a Petroszra.


Visszatérve a start-állomásra találkoztunk egy játékos kedvű, szelídített medveboccsal ( és a gazdájával), ahogy illik az a hegyek közt! Utunkat a Prut völgyében Jaremcsáig, illetve a Prut-vízesésnél található turistaközpontig folytattuk. Itt a hucul világgal találkoztunk. Megcsodálhattuk az impozáns népviseletet. Egyik turistatársunk még be is öltözött huculnak és lefényképeztette magát. Itt és a Tatár-hágón is van vagy húsz-harminc árusító bódé, ahol a turisták vásárolhatnak emléktárgyakat, gyapjúból készült pehelykönnyű, gyönyörű ruhaneműt, kikészített állatbőröket. Visszaúton még meglátogattunk egy görög katolikus kolostor-együttest. A Tatár-hágótól a vállalkozó kedvűek gyalog ereszkedtek le Kőrösmezőre. A lenyugvó nap sugaraival megvilágított Fekete-Tisza völgye, a völgyben megbúvó városka és a felette emelkedő 1800 m-es Iker-havas látványa valóban megérte a fáradságot!
IV.

A hetedik nap volt a kirándulás legmegerőltetőbb napja. A cél: Ukrajna legmagasabb pontjának elérése, a 2061 m-es Hoverla (Hó-vár) megmászása. Reggel teherautóból átalakított terepjáró busz vittel a hegy alatti, 1000 m-en lévő turistaközpontba. A fakitermelés miatt erősen megrongált úton ugyancsak „rázós” volt ez az utazás! Az út az elején meredeken emelkedett, de szerencsére voltak közben pihentető szakaszok, ahol kifújhattuk magunkat. Ezeken a területeken felejthetetlenül szép természeti élmények vártak ránk. Az olvadó hólé mozgása itt lelassult, sőt elmocsárosította ezeket a részeket. Júniusban itt még teljes pompájában volt az egyébként nálunk áprilisban virágzó mocsári gólyahír.

Más, kissé szárazabb helyen a nálunk szintén áprilisban virágzó fehér berki szellőrózsa-mezővel találkoztunk, amelyet csak ritkásan tarkított a sárga bogláros szellőrózsa. A fenyő-öv feletti törpefenyő-övben a borókához hasonló törpefenyő található, más fajta, mint pl. a Magas-Tátrában. Ketten feljutottak 1900 m, illetve 2000 m fölé. A mellékelt kép

az 1400 m magasan lévő pihenőn készült, ahonnan az út meredekké válik és felvezet a csúcsra. Végül is ezt a 21 fős, igazán edzésben lévő csapatból csak hétnek sikerült elérnie. Hiába, a „kétezres” nehezen adja meg magát! Méltán nagy ünneplésben részesültek a csúcsjáró hősök és megkapták az elismerő tanúsítványt a két „részeredményessel” együtt. De azért a többiek sem bánták meg ezt a nehéz, de csodálatos napot!
Nyolcadik napunkon a délelőtti program a Fekete-Tisza forrásának felkeresése volt, 1240 m magasan. A mellékelt kép azt a helyet ábrázolja, ahonnan a gyalogtúra indult. Háttérben a csapatot szállító busz, elől természetesen a Fekete-Tisza.

Utána: utazás Kőrösmezőtől Munkácsig, ebből Husztig a már megjárt úton. Utolsó, kilencedik napunkra jutott Munkács és a vár megtekintése. Sajnos igen rövidre szabott időben, mert fél egykor már indult a vonatunk csapról haza. Utolsó szállásunkról, az erdőben megbúvó turistaközpontból elsőnek belvárosi sétára indultunk. Megtekintettük Munkácsy Mihály mellszobrát, a szülőháza helyét jelző emléktáblát, a Rákóczi kastélyt, az elhurcoltak és a második világháborúban elesettek emlékhelyét, a Munkács történetét bemutató dombormű sorozatot, a már említett (az ungvári skanzenbe szállított) fatemplom helyett épült pravoszláv templomot és a gondosan helyreállított városházát. Utolsó állomásunk a munkácsi vár volt, kirándulásunk méltó betetőzése. A várat a rendszerváltás óta a magyar állam támogatásával már majdnem teljes egészében helyreállították. Jelenleg a kápolna helyreállítása folyik. A várban látható Korjatovics Tódor István litván herceg szobra, aki egyes források szerint Nagy Lajost királyt segítette a litvánok elleni háborújában és ezért jutalmul kapta a várat. Azok közé tartozik, akiknek meglehetősen bizonytalan a szerepe a magyar történelemben, a vár fejlesztésében viszont mindenképpen jelentős. Annál ismertebb a vár legdicsőbb korszakához kapcsolódva Zrínyi Ilona neve, aki három évig védte Munkács várát az osztrákok ellen. Maga a vár három részre, alsó, középső és felső várra tagozódik. A középső vár érdekessége a 72 m mély kút. Itt található a már említett szobron kívül az emléktáblák. A legrégebbi 1629-ből való. Emléktábla örökíti meg Petőfi látogatását, Kazinczy raboskodását, a Napóleon elől menekített szent korona itteni őrzését. Zrínyi Ilonának nem csak emléktáblája, hanem szobra is van, fiával II. Rákóczi Ferenccel együtt.

A felső várban gazdag múzeum van, benne a környék történetét, kulturális, gazdasági és természeti értékeit bemutató kiállítás. Innen pompás kilátás nyílik a városra és az azt övező hegyekre is. Sok élményt, felejthetetlen emlékeket hoztunk haza magunkkal. Külön megmarad az emlékezetünkben a kedves fogadtatás, a bőséges ellátás, az ottaniak megható vendégszeretete, mindenre kiterjedő gondoskodása, figyelmessége. Reméljük, vissza tudunk még menni Kárpátaljára!


M.T.

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség