FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Világjáró olvasók

Dél-Spanyolország másodszor

2008-01-28 08:40:07

Ritka szerencsének örülhettünk november elején. Pontosan egy évvel korábbi utazásunk után ismét felkereshettük feleségemmel Málaga környékét, vagyis Spanyolország déli tengerpartját, a Costa del Solt. Nem fürödni mentünk, hanem a korábban időhiány miatt elszalasztott idegenforgalmi látványosságok megtekintése céljából.

A málagai repülőtéren jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy az érkezési oldalon a tavalyi plakát, amelyen Krisztina Székely ajánl ingatlanokat kedvező áron, továbbra is ott virít. Később ismét találkoztunk a hölgy plakátjával - sokszorosára nagyítva - a Marbella melletti hegyoldalon. Tekintve, hogy Marbella a legelőkelőbb üdülőhely az országban, megállapítottuk, hogy legalább egy hazánk lányának jól megy.

Szállodánk a repülőtértől 17 km-re, Málagától 40 km-re, Benalmádena Costában volt, egészen közel a tengerhez, esténként hallhattuk is annak „mormolását”. Az egész nap sűrűn közlekedő 110-es helyi busszal innen indultunk Málagába, ahonnan már távolsági buszjáratokkal az ország minden részébe el lehet jutni. Hosszabb távolságra is érdemesebb autóbusszal utazni Dél-Spanyolországban, mert a közlekedésnek jól szervezett, gyors, kényelmes, és nem mellékesen olcsó módja.


Málaga


Málaga, Andalúzia második legnagyobb városa az idegenforgalom szempontjából háttérbe szorul Dél-Spanyolország olyan ászai mellett, mint Sevilla, Córdoba, Granada. Csak édes boráról ismerik. Akad itt azért olyan látnivaló, amit kár lenne kihagyni.

Az 1528-ban felszentelt Katedrális egészen különleges építmény. „La Manquita” (a félkarú) a beceneve, mert két tornyából csak az egyik készült el teljesen, a másik a pénz elfogytával csonkán maradt. Az építés 1783-ig tartott, ennek megfelelően több stíluselem keveredik az épületben.



Az Alcazaba egy XI. századból maradt mór erődítmény maradványa. Helyén már a föníciaiak idején és a római korban is erőd állt, ezt alakították át a mórok várkastéllyá.





Az Alcazabától át lehet sétálni a még magasabban, 130 méteres dombon épített Gibralfaro várához. Innét nyílik a legjobb kilátás a városra. A Plaza de Toros (Bikaviadal Aréna) fenséges látvány.



A város szülötte Picasso, 14 éves koráig élt Málagában. Szülőháza természetesen ma múzeum.


Az afrikai szárazföldön is vannak Spanyolországhoz tartozó területek



Ha már Európa délnyugati csücskéig eljutottunk, kézenfekvő volt, hogy megnézzük, mi újság néhány tíz kilométerrel délebbre, azaz Afrikában. Marokkóba ékelődik két spanyol fennhatóság alá tartozó terület, Ceuta és Melilla. Mi a történelmi Algecirasból kompoztunk át Ceutába.

A kompnál szükség volt az útlevelünkre, és minden úgy zajlott beszálláskor, mintha csak repülővel mentünk volna. Be kellett csekkolnunk. Ahogy kiszálltunk, megrohantak minket a jellegzetes arab viseletbe öltözött hölgyek nyaklánc vásárlására ösztönözve minket. Ebből tudtuk, hogy megérkeztünk Afrikába. Más nem utalt rá, legfeljebb egyes terek, utcák, templomok elnevezése.

A Pláza Africán áll a kéttornyú Katedrális. A téren található még az Afrikai Miasszonyunk templom és a Városháza is. Ezeket a nevezetességeket lelkiismeretesen lefényképeztük, de igazán más nyerte el a tetszésünket. Az Edificio Trujillo banképülete, a Paseo del Revellin épületei vagy a míves utcanév táblák.









A XVI. századi El Canderlo-vár a város belső területeit uralja teljesen ép falaival, bástyáival és vizesárkával, a várost lezáró Monte Hacho-hegy tetejét pedig az El Desnarigado-erőd koronázza meg.


Ismét Európában, de még nem Spanyolországban



Gibraltárba szervezett csoportos kirándulás során jutottunk el, gondolván, hogy a spanyol határvárosból La Lineából könnyebb a határon átmenni a „Sziklához” gyakorlott idegenvezető segítségével. A busz kis késéssel meg is jelent, az idegenvezető a Costa del Sol nyugati részének látnivalóit sorolta is szépen angol, francia és német nyelven. A határon kis híján egy óra hosszat figyelhettük lila ábrázattal, hogy a gyalogosok semmi perc alatt gond nélkül átmennek, mi pedig csak lassan araszolunk, ha éppen megindul a hosszú kocsisor. Külön érdekesség, hogy a városba a repülőtér kifutóját átszelve juthatunk be.



„Gibraltár furcsa kis angol szeglet a Földközi-tenger partján; közel 6,5 km hosszú és mintegy 430 m magas, formátlan, szabdalt felszínű mészkőszikla, amely zárványként ékelődik Spanyolország testébe, és uralja az Európát Afrikától elválasztó, néhányszor tíz kilométer tengerszorost.” Az idézet a BBC világhírű világutazójától, a hazánkban is méltán népszerű Michael Palintől származik. Ennél jobban nem is lehetne megragadni Gibraltár lényegét.



Gibraltár 711-1462-ig arab megszállás alatt állt. A spanyolok ekkor felszabadították, de uralmuk csak 1704-ig tartott, mert ekkor brit csapatok elfoglalták, és az 1713-as utrechti béke végleg Angliának ítélte. Azóta brit koronagyarmat. 1967-ben népszavazást tartottak Gibraltár státuszáról, amelyen a lakosság 95% -a amellett foglalt állást, hogy a terület továbbra is brit fennhatóság alatt maradjon.



A város csak 30 000 állandó lakossal rendelkezik, de a sok turista miatt a Main Street (Fő utca) óriási forgalmat bonyolít le. Az utca vámmmentes boltjai nagy vonzerőt jelentenek a főképpen vásárlási céllal érkező spanyolok számára. Fizethetünk fonttal de euróval is mindenhol. A helyi pénzverdéből kikerült font is került a kezünkbe.

Műemlék nem sok akad, ezek egyike a The Government (Kormányzósági palota), amelyet egy 1531-ben épült ferences kolostorból alakítotak ki 1728-ban.



Drótkötélpályával érdemes a félsziget egyik csúcsára felmenni. A csúcs 395 méter magas.

Majomkaland szemtanúi voltunk


A drótkötélpálya alsó végállomásánál ki van téve egy többnyelvű figyelmeztető tábla, hogy a szikla majmai a műanyag reklámszatyrok láttán rátámadhatnak a turistára. Nálunk is volt, de némileg sikerült egy vászontáskával eltakarni, a Majom-szikla nevű állomásnál egyébként sem akartunk kiszállni. Az első meglepetés az volt, hogy a kabin még meg sem állt a felső végállomáson, de egy majom már beugrott a nyitott ablakon. Néhány lépés után kiderült, hogy egy nyolctagú horda gyanúsan méreget minket. A nagyobbak buldog méretűek lehettek. Az egyik hirtelen nekiugrott egy turista fehér színű reklámszatyrának, és miután nem sikerült a szatyrot a kezéből kitépni, szépen felszakította az oldalát, és minden, ami benne volt, a földre ömlött. Ijedtemben még görcsösebben szorítottam a mi holmijainkat, de szerencsére ezt megúsztuk. Sajnos, nem tudtam maradéktalanul élvezni az Afrikáig látható fenséges panorámát, mert állandóan résen kellett lennem.



A berber majmok (Macaca Sylvanus) nem ismeretes, hogy mikor és honnan jöttek, de másutt nem találhatóak sem Spanyolországban, sem Európában. Egy babona szerint addig maradnak az angolok Gibraltárban, amíg a berber majmok. A második világháború alatt aggasztóan lecsökkent a majompopuláció létszáma, ekkor Churchill elrendelte nyilvántartásukat, etetésüket és fokozott védelmüket. Ma mindegyik állatnak megvan a maga száma, neve, és a brit hadsereg egyik káplánjától kapják az ételüket.


Sevilla



Sevillába újból ellátogattunk, mert első városnézésünkből sok látnivaló kimaradt. Az egy évvel korábbi úthoz képest két fontos változás történt, ami befolyásolta hangulatunkat. A legutóbbi ittlétünkkor ragyogó napsütés fogadott minket, most zuhogó eső. Az épülő metró miatt most más főutak voltak felásva, ennek következtében csúnyán eltévedtünk. A lassacskán csöpögősre váltó esőben bonyolult volt a térképet kihajtogatni, ezért az emlékezetünkre hagyatkoztunk, teljességgel hiábavalóan.





A belváros peremének többszöri átszelése után végre eljutottunk a Katedrálishoz. A Katedrális Andalúzia egyik leghíresebb épülete. Helyén egykor egy nyugati gót templom, majd 1172-től az Almohádok egy mecsetje állt. A mecset részei közül a minaret (jelenleg a katedrális harangtornya) és a Narancsudvar máig fennmaradt. A Katedrálist 1401 –1575-ig építették, tehát az épület egészét a gótikus stílus határozza meg.



A Giralda a város szimbóluma. A 97 méter magas torony volt egykor a mecset minaretje. Csak a legfelső része (benne a 25 haranggal) keresztény építésű. A csúcson egy reneszánsz ruhába öltözött aranyozott nőt formázó bronzszobor áll, kezében tartva a keresztény hit jelképét, Constantinus zászlaját. Ez a zászló forog, követi a szél irányát, mintegy szélkakasként működik. A girar, magyarul forogni igenév után kapta az egész torony a nevét. A toronyba fel lehet menni, de nem lépcsőn, hanem 35 rámpán, ugyanis az első, már meglehetősen idős müezzin így lóháton léptetett fel a magasba, onnan szólítva imára az igazhítűeket. Természetesen mi is felmentünk, bár gyalogosan, a magasból szemlélve a város panorámáját.

A katedrálisban számtalan nevezetes műalkotás látható. Legfeltünőbb a szentély, a Capilla Mayor. Ennek retablóját (retablo=oltártábla) 1482-ben Pieter Dancart flamand szobrász kezdte el 1482-ben, majd több szobrász közreműködésével 1526-ra készült el. 23 méter magas, 12 méter széles. 45 jelenetet idéz fel Jézus és Mária életéből. Több mint ezer figurát formáztak meg, az aranyozáshoz 2,5 tonna aranylemezt használtak fel. Nincs még egy ilyen a világon! Jó megvilágítás esetén vakítóan sugárzik. Emiatt korábbi felvételeink nem sikerültek. Most kevésbé volt éles a megvilágítás mint egy éve, gépünk is jobb, de nincs a képeken az a fenséges hatás amit a helyszínen tapasztaltunk. Némileg vigasztal, hogy ez a könyvekben is így van.

Érdekesség Kolumbusz Kristóf sírja. A koporsót tartó négy alak Kasztília, León, Aragónia és Navarra királyságát szimbolizálja. A lényeg az, hogy itt valószínűleg nem a nagy felfedező, hanem annak fia van eltemetve. A síremlék 1902-ben készült el. (Kolumbusz Kristóf Dominikában, Santo Domingo székesegyházában nyugszik. Száraz Miklós György: !Ó Santo Domingo! (Bp. : Magyar Könyvklub, 2003) c. könyve 14-15. oldalán részletesen beszámol a koporsó, és benne a felfedező maradványainak sorsáról.)



A katedrális falain és kiállítótermeiben híres festők munkái láthatók: Goya, Zurbarán stb.

Az Alcázar, a Királyi palota helyén már a római időkben is állt erőd. A mór időkben katonai tábor állt a helyén, ebből alakult ki a mai Alcázar a falakkal körülvett, több kertet is magában foglaló paloták rendezett együttese.

A hajdani erődrendszer több kapuja közül a ma legismertebb az Oroszlán-kapu, a tulajdonképpeni főbejárat. A kapu a bejárat fölötti oroszlánt ábrázoló azulejo-díszítésről kapta a nevét (azulejo = arab eredetű, gazdag mintázatú és díszítésű fal- ill. padlóburkoló csempefajta).



A Dormitorio de los Reyes Moros, (Mór királyok hálóterme) az I. Péter által építtetett palota legépebben maradt része.



Az Érseki palota eredeti épületét a XIII. században építették, ma látható barokk formáját a XVIII. Században nyerte el.



Az Aranytorony a város jellegzetes épülete. A XIII. században készült el, és részét képezte az Almohádok által emelt városfalnak. A kupolás felépítmény csak 1760-ban épült meg. Nevét az egykor a falait díszítő aranyozott azulejókról kapta. Ma már ezeket sajnos nem láthatjuk.



Kihagyhatatlan látnivaló a Plaza de España, amelynek összképét Aníbal Gonzalez alakította ki az 1929-1930-as ibér-amerikai kiállításra. A 200 méter átmérőjű teret félkörben övező Palazio Central (Központi palota) szolgált Spanyolország pavilonjaként. Az épület alsó szintjét a jelentősebb spanyol városokat megörökítő csempeképek, felső részét pedig a spanyol történelem kiemelkedő személyiségeit ábrázoló domborművek ékesítik. A palota két saroktornya egyaránt 92 m magas. A téren csatornák és azokon átívelő kis hidak láthatók. Fiákerek sokasága lepi el a teret, vigyázni kell, hova lépünk.




Antequera



Egy-egy vidék építőművészetének jellegzetességeit legkoncentráltabban mindig a kisvárosokban lehet megtalálni. A Málagától 40 km-re északra, 577 m magasn fekvő Antequera ilyen kisváros, tele reneszánsz és barokk műemlékekkel. Az Alcazaba, a mór erőd viszonylag közel fekszik a belvároshoz, érdemes felkeresni a jó kilátás miatt.









Közvetlenül a reconquista (1410) után több mint 20 templom épült a városban. Ma is ezeknek a tornyai határozzák meg a város jellegét. A templomokon kívül is vannak megörökítésre érdemes látnivalók, pl. utcai világítólámpa, kovácsoltvas ablakkeret. Ilyen apróságok nagyon hangulatossá teszik a városképet.










Mi az, amit még feltétlenül látni kell az itt időző turistának?


Nos, Córdoba és Granada nevezetességeinek megtekintése mindenképpen kívánatos. Előbbiben a Nagymecset, utóbbiban az Alhambra az emberiség kulturális kincseinek legelső sorába tartozik. A kisebb városok közül Ronda, Archidona javasolható, a természeti szépségek közül pedig a Nerjai barlang érdemel figyelmet. Córdobát, Granadát és Rondát láttuk már, de Archidonát és a cseppkőbarlangot még nem. Akár minden évben tudnánk számunkra ámulatba ejtő újdonságokat felfedezni.

Irodalom


Berg, Wolfhart – Dahms, Martin: Andalúzia : biztos tippek az útra. Bp. : Magyar Könyvklub, 2001. (Marco Polo)

Hintzen-Bohlen, Brigitte: Andalúzia. Bp. : Vince, 2007. (Művészeti kalauz)

Lőrincz Zsolt: Andalúzia. Székesfehérvár : Útilapu, 2002. (Ablak a világra)

Mischke, Roland: Costa del Sol, Granada : biztos tippek az útra Bp. : Magyar Könyvklub, 2001. (Marco Polo)

Nichols, Fiona: Andalúzia : útikalauz. Békéscsaba : Booklands 2000, 2007.

Spanyolország. Bp. : Kossuth, 2003. (Nyitott szemmel)

Spanyolország. Bp. : Panemex : Grafo, 2001. (Útitárs)

Szentirmai József: Spanyolország. Bp. : Panoráma, 1995. (Panoráma nagyútikönyvek)


N CS

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség