FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Regényes dalok

Parsons, Tony: Nem lehetsz angyal...

2011-12-01 09:34:54

" Abbey Road "

Részlet a könyvből:

"Miután táskáját a sarokba hajította, Ray a sztereó berendezés elé térdelt, amely a szoba ráeső térfelén állt. Ebben a pozitúrában leginkább egy esdeklő hívőre hasonlított, ám az, ahogyan ujjait végigfuttatta lemezgyűjteménye gerincén, már sokkal inkább szerelmeskedésre emlékeztetett – ismerős, kedveskedő, ráérős mozdulatok; pontosan tudta, mit tapint, oda sem kellett néznie.
A lemezeket ábécérendbe állította. Az A-ba keveset sorolt be és már egyiket sem hallgatta évek óta – Alice Cooper, Argent, Abba, Atomic Rooster –, de a B A fehér album-ot, az Abbey Road-ot, a Revolver-t, a Gumilélek-et, a Hadd legyen-t, az Egy nehéz nap éjszakájá-t jelentette... a B a Beatlestől burjánzott.
Kihúzta az Abbey Road-ot, és a zebrán libasorban át-masírozó fiúk látványa azonnal húsz dalt idézett fel benne. Jobban ismerte azt a St. John's Wood-i utcát, mint azt, amelyikben lakott.
Egy járdán parkoló Volkswagen, kíváncsi bámészkodó a háttérben, a felhőtlen nyári égbolt töretlen kékje. És ők négyen; mindenki hozta a maga formáját. George farmerban (mint sírásó). Paul mezítláb (mint holttest). Ringo hosszú, fekete hacukában (mint temetkezési vállalkozó). És John fehérben (mint angyal).
Ray visszatolta a lemezt a helyére. Mutatóujja lustán a D-re vándorolt – a Vérpettyezte ösvények Dylantől, a Morrison Hotel és a Los Angeles-i lány a Doorstól, aztán Donovan legszebb pillanatai, a Bo Diddley-válogatás, meg A kedvedért... A kedvedééért...? Ray szép homloka ráncba szaladt a roggyant kartongerinc láttán. Hogy került a Roxy Music a D-hez?
A szeme sarkából Robbie-ra sandított.
Tizenkét éves öccse az ágyán hasalt, a Góóól! fölé könyökölve. Kedd délután mindig dupla edzése volt, orrnyergén sárcsík virított – a Vörösbőrűek viseltek ilyen harci díszt.
– Már megint a lemezeim közt kotorásztál? – kérdezte Ray.
– Én aztán nem, José! – dünnyögte Robbie, fel sem pillantva a Charlie George-interjúból.
Ray dühödten visszatuszkolta a Roxy Musicot a Rolling Stones mögé, a helyére. Majd ismét az öccse felé pördült.
– Ne nyúlj a lemezeimhez, jó? És ha hozzájuk érnél – ne tedd, de ha mégis...! – légy szíves visszatenni őket a helyükre, oké?! A Roxy Musicnak semmi keresnivalója Dylan és a Doors mellett.
Robbie ásítást mímelt. – A saját lemezeimet hallgatom. Ray felvihogott.
- A Disney-kedvencek-et és Csillagpor-Alvin slágerei-t?
Robbie mélyen megbántva pislogott rá. Brutális volt, de igaz. Csupán ezt a két lemezt mondhatta magáénak.
— De karácsonyra megkapom A városban-t. — Ray öccse nemrégiben látta a Jamet a Toplistá-ban. Szerelem volt első látásra. — Anya megígérte.
Ray már rá sem hederített. Méltatlannak érezte, hogy egy kölyökkel vitatkozzon. Előhúzta Steely Dan Logikus perec-ét, a borító — öregember perecet árul egy kihalt amerikai utcán — legalább olyan ismerős volt számára, mint a szoba, amelyen a kis pisis tesójával osztozott. Mintha a lemezgyűjteménye lett volna a valóság, és a hely, ahol élt, maga az álom.
Szerette, ahogy az albumok figyelmet követeltek maguknak. Szerette a két tenyerén, szétnyitva tartani őket, kitöltötték a látómezejét, képtelenség volt, hogy ne gyönyörködjék bennük. Hirtelen eszébe jutott a tegnap esti lány, a Csokornyi lecsupaszított drót sajtós.
A Logikus perec borítóján is volt egy lány, a háttérben, távolodott, hosszú haja és nadrágszára lobogott — egy lány, aki valószínűleg éppúgy nézhet ki, mint Ali McGraw a Love Story-ban. Ray eltűnődött, vajon milyen élete lehet, kit szeret, találkozhatna-e vele. Ray Keeley nagyon vágyott már rá, hogy jöjjön egy lány, akit a barátnőjének mondhat. Az albumot megérinteni olyan volt, mint a karjába szorítani azt a lányt. Vagy majdnem olyan.
— Ray! Robbie! Kész a tea! — kiáltott fel anyjuk a lépcső aljából. Ray vágyakozva felsóhajtott, mielőtt összecsukta a borítót.
Apjuk, akár egy külvárosi basa, a kedvenc karosszékében terpeszkedett, amíg anyjuk behozta a nappaliba a kenyérrel és lekvárral teli tányérokat. Aligha összeillő pár — apró termetű, ideges asszonyka, aki mindenen felizgatja magát, és nagydarab, böhömje, papucsos férfi, akiből süt az indulat, hogy haragszik a világra.
Az új kandalló párkányán — a régit, az igazit nemrégiben alakították gázfogyasztásúra; műszén darabok fölött hamis lángok imbolyognak — ezüst keretes fényképek.
A szülők esküvői fotója. Ray a fivéreivel, Johnnal és Robbie-val, egy városnéző dzsunkán a hongkongi kikötő-ben — a kicsi Robbie, a közepes Ray, a nagy John — mosolyog-hunyorog a vakító szubtrópusi napsütésben. Apjuk büszkén feszít a Hongkongi Rendfenntartók fakó khaki egyenruhájában: nagyra nőtt cserkész rövidnadrágban, gyapjúzokniban, gyarmati fehér, csontos térdét villantva.
Valamikor a hatvanas évek közepén a fekete-fehér fotók átváltottak színesre. Színes volt az a felvétel is, amely az alig tizennyolc éves, a Brit Hadsereg sötét egyenruháját viselő Johnról készült nem sokkal azelőtt, hogy az IRA dél-armagh-i országúton robbanó bombája kioltotta volna az életét. Az időrendet tekintve ez volt a legutolsó kép. Mintha akkor minden végérvényesen elromlott volna."

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség