FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Olvasók az olvasásról

"...csak az ember olvas" - Nos, az olvasás...

2007-06-07 08:25:06

Budai Alexandra írása

Számomra az olvasás nem azt jelenti, mint egyes gyerekeknél, hogyha gyorsan olvas az ember, akkor jó olvasó. Véleményem szerint ez helytelen gondolkodás. Az olvasás akkor jó, ha párosul vele valami különös, felemelő érzés, mikor hirtelen minden egyes szereplő megelevenedik. Hiába szavak ők, akkor is... Mintha élnének.
Tudom, különösen fog hangzani, de amikor én könyvet olvasok, nemcsak egy más világba csöppenek, de magát az írót is látom. Látom, ahogyan ül, töpreng, ahogy a billentyűzeten jár a keze. Ahogy egyes leütések után megáll, szinte láthatóvá válik, ahogy új és újabb gondolata támad. A könyvek azért is csodálatosak, mert összekötnek minket. Az író mit sem ér az olvasója nélkül, és ahogy mi elképzeljük a leírt történetet, magunk is az alkotás részeseivé leszünk. Néha úgy érzem, mintha én is ott ülnék a számítógép előtt, mintha én is írnám a könyvet.
De erről majd máskor, most arról szeretnék beszámolni, hogyan lettek a legjobb barátaim a könyvek.
A földrajzterem ajtajánál volt a gyülekező. A folyosó, mint mindig, most is zajos volt. A gyerekek rohangáltak, kiabáltak, a folyosó közepén néhány tanár éppen azt vitatta meg, hogy vajon mit is kezdhetnének azzal a bizonyos neveletlen diákkal. Mivel második szünet volt, ami öt perccel tovább tartott, mint a többi, a kipakolás után volt még egy kis idő beszélgetni is. A barátom egy vaskos könyvet húzott ki a táskájából , és felém nyújtotta. - Ha akarod, elolvashatod, adok rá két napot - mondta. A Harry Potter volt. Ahogy átvettem, a súly lejjebb húzta a kezem. Nem volt még dolgom ilyen vastag könyvvel. - Te megőrültél?! Egy ekkora könyvet olvassak el két nap alatt? – válaszoltam. Vállat vont, aztán bólintott. - Ha lehetne, akkor mihamarabb. Nekem is van még hátra belőle még vagy úgy - itt elgondolkodott - negyven oldal, amit még el kell olvasnom. De most két napig nincs időm rá, addig a tied. Azt hittem, szeretsz olvasni, de ha nem akarod - nyúlt a kötet felé -, akkor én visszaveszem. - Nem! - nyomtam a mellkasomhoz a könyvet - Elolvasom. Ha már ilyen kíváncsivá tettél. Mellesleg - néztem a könyvre - láttam már filmen, érdekel, vajon milyen lehet az eredeti történet. Ez a könyv maga volt az élmény. Jobb volt, mint megnézni a filmet, érthetőbb, összefüggőbb volt, és gazdagabb volt maga a történet is. De térjünk vissza a kezdethez! Mivel az időm kevés volt, már a következő szünetben elkezdtem olvasni, és olykor a pad alól is előhúztam az órákon. Lemaradtam a jegyzetelésben, kölcsönfüzetből kellett pótolni a lemaradást. Otthon, még az ágyban is, órákig bújtam a sorokat. Másnap elégedetten számoltam be a barátomnak arról, hol tartok a történetben. Ő persze sokatmondóan mosolygott, hiszen tudta, miről beszélek. Elég volt a két nap, hiszen faltam a mondatokat. Mikor vége lett, csalódottságot éreztem, nem akartam kikerülni abból a világból, amiben addig éltem, míg az olvasnivaló tartott. Mikor megtudtam, hogy van folytatás, nem is kevés, mérhetetlen boldogságot és megkönnyebbülést éreztem a testemben. Hát amikor megtudtam, hogy az írónő még mindig írja a folytatásokat! Ezek szerint a varázs tovább tart. - Honnan hoztad? - kérdeztem a barátom, látva a bélyegző nyomát az első oldalon. - Hát az iskolai könyvtárból - mondta ő. - Klassz. – mondtam, és már a folyosó végén lévő könyvtár felé rohantam, faképnél hagyva őt. A többit nem ecsetelem, amint az várható volt, én is Harry Potter - rajongó lettem. Mikor elolvastam az utolsó meglévő kötetet is, olyan könyvéhség fogott el, amire nem számítottam. Az egyik legkedvesebb barátom, Edit néni - a könyvtárosunk - segített ezután a csillapításában. Burnett következett, A padlásszoba kis hercegnője, majd A titkos kert. - Biztos, hogy tetszeni fog ez a két kedves, romantikus történet - mondta, mikor levette nekem a polcról. És valóban. Már a kötés színei, ábrái is vonzottak. A nagy rózsaszínű könyvön egy szép, fodros ruhában lévő, copfos lány nézett le a játék babájára. Egy fehéren kárpitozott kanapén ült. Lábait összekulcsolta. Türelmetlenül vártam, hogy a szobámban lehessek, hogy belekezdhessek az olvasásba. Nem mesélem el a történetet, filmen is sokan láthatták, nagyon híres. Csak annyit mondhatok, egészen drámaian fordulatos és szívszorongató. A titkos kertnél már azon méltatlankodtam, hogy túl vékony. Hogy lehet ez? - kérdeztem rémülten Edit nénitől. Miért ilyen kevés? - A könyveknél nem az oldalak mennyisége a lényeg - mondta, s egy pillanatra úgy éreztem, mintha egy tapasztalt mesterrel beszélgetnék. - A képzelet tovább játszik az emberrel, mint amíg az olvasás tart. Mellesleg a kollégáim is gyakran kikölcsönzik -folytatta. Itt meglepődtem. Elképzeltem, ahogy a matektanárom vagy a kémiatanárom, akit általában krétával a kezében látok a táblánál, amint éppen képletet ír fel, otthon ugyanolyan elmélyülten és izgalommal olvassa azt a könyvet, amit én is szeretek, akár a tanítványai. Csodálatos a könyv ereje - tettem le A titkos kertet az ölembe, mikor a végére értem. Mintha maga az élet elevenedne meg. Akár velünk is megtörténhetne mindez. Ahogy a bennük szereplők érzései nyomot hagynak a lelkünkben, erőt meríthetünk belőlük. Nos, igen, az olvasás gyönyörű…


Budai Alexandra – diák kategória - második díj

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség