FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Olvasók az olvasásról

"...csak az ember olvas" - Gondolatok Tatay Sándorról

2007-06-07 08:21:43

Mercz Ágnes írása

Lassan vége a nyárnak. A nyaralók elutaztak, ismét csend üli meg a tájat. Ma nekem is indulnom kell, délután visszavisz a vonat a benzingőzös metropolisba.
De addig még van néhány óra, ki kell használni, ki is ülök a verandára, onnan szemlélődöm.
A mozdulatlan, párás levegőn át vibrálva látszik a fonyódi hegy kettős kúpja. A reggeli horgászok hazatértek már a vízről, a nyárvégi napfény bágyadtan játszadozik a hullámokon.
Hirtelen seregélycsapat csap le a szőlőbe, hiába a modern madárijesztők. Kihessentem őket a szőlőből, majd a hegy (igen, a Badacsony) felé fordulok, gyönyörködöm a bazaltorgonákban, odébb a bástyákban, amik kisebb szőlőparcellákat tartanak.
Odébb sétálok a szőlőtábla szélére, körülöttem érett fürtöket dézsmáló bogarak rajzanak, lassan itt a szüret ideje.
Nem csoda, hogy ebbe a tájba szeretett bele Tatay Sándor író is, akinek háza jól látszik a kert végéből, sőt, ha a faluba megy az ember, az út ott vezet el az épület előtt, amelyben évtizedekig lakott.
Az írót 1944 őszén vetette sorsa Badacsonyba, a turistaházba. Itt ismerte meg a ház gondnokának szemrevaló lányát, akit aztán december 6-án feleségül is vett. Ekkor már - hat megjelent könyvével- ismert nevű író volt. Első regénye 1931-ben, huszonegy éves korában látott napvilágot. Újabb kötetei már a háborús évek -1939, 1941, 1942 és 1943 - termékei. Aztán a Rákosi-korszak és vele együtt a mellőzöttség, a kényszerű hallgatás évei következtek: gondnokoskodik a turistaháznál, szőlőt telepít, házat épít.
1955-ben megjelenik Kinizsi Pál című ifjúsági regénye, amely már ezen a vidéken játszódik, és olyan sikere lesz, hogy újabb és újabb kiadásait már talán számon sem tartják.
1955-től 1986-ig sűrű egymásutánban jönnek a Tatay-könyvek, összesen huszonnégy kötet. Köztük a badacsonyi tájjal és az ott élő emberekkel foglalkozó művek: Ének a szőlőhegyről, Ház a sziklák alatt (filmforgatókönyv, a műből Makk Károly készített filmet), Fehér hintó, Bujdosásunk története, Vulkán. Ez utóbbi címe kettős jelentésű, a Badacsony - hegy földtörténeti keletkezésére és az ábrázolt időszak (1945-1946 telének) emberi-társadalmi megrázkódtatásaira egyaránt utal. Főszereplője a hegy, az ott élő közösség a maga keserves múltjában gyökerező nyomorultságával, műveletlenségével, alkoholnak való kiszolgáltatottságával. A fordulatos cselekmény, a naturalisztikus részletek, a ’45 utáni periódus ferde jelenségeit is bemutató kritika azt a tanulságot készíti elő a regényben, hogy az eszmei igazságnak konkrét nép- és tájismerettel kell kiegészülnie, a humanista ember szálljon le szűkebb hazájának tájaira, és építsen a táj kincsei és az emberekben rejtőző erő szerint. Mert ha nem ezt teszi, akkor, ha épít is, szólamok, szavalatok fövenyére épít, amit elsodor az első szél. A mű több szereplője badacsonyi származású, és olyan élethűek, hogy például egyik-másik (negatív) figurája miatt bírósággal is fenyegetik.
A Szezon vége című regénye szintén badacsonyi helyszínű, ez már a halála után, 1992-ben jelent meg. Remek életrajzi regényei közül a Meglepetéseim könyve 1974-ben, a Lődörgések kora 1977-ben, a Lyuk a tetőn 1980-ban jelent meg.
Ez utóbbiban badacsonyi megtelepedésének történetét így meséli el: „Így fogyott mögöttünk az erdő és még ránk sem esteledett, kibontakoztak előttünk a Badacsony körvonalai. Benn jártunk a kúp alakú hegyek meseországában. Némelyiken királyi bazaltkorona, szakadozott várrom, mások olyan csúcsosak, hogy úgy vélnéd, a gólya sem rakhatna rajta fészket.”
Az 1940-es évek közepétől felváltva élt Angyalföldön és Badacsonyban. Az utóbbi helyen szívesebben. Nem tudott és nem is akart szabadulni a táj szépségétől, amely napról napra elétárult (a hegy talán legszebb kilátópontján lakott), sem az írói vénáját gazdagító badacsonyi hatásoktól. Summa summarum: badacsonyi író lett. 1991 tavaszán - számtalan kitüntetése mellé - megkapta a régen megérdemelt Kossuth - díjat is. Éppen idejében egyébként, mert alig néhány hónap múlva már azért fohászkodott, hogy megérhesse a szüretet, amelyet utoljára szeretett volna „levezényelni”. ’91 nyarától kezdett betegeskedni. Novemberben kisebb műtéten esett át, és a szigligeti alkotóházban lábadozott. Itt vetette papírra Látomások című utolsó írását is. Aztán rosszabbodott az állapota. Budapestre vitték, ahol újból kórházba került, de segíteni nem tudtak rajta. Nyolcvanegy éves volt, amikor 1991. december másodikán elment. Így emlékezem a szőlőterasz szélén. Balra rég felhagyott, művelőjét vesztett szőlőket kivágó új tulajdonosok büszke házai emelkednek. Kertjeikben fű, szép gyep. Zajt hallok, lenézek a dűlőútra, ahol traktort látok, rajta fiatal gazdaember, mosolyogva integet. Kérdez is valamit, így közelebb megyek. Beszélgetésünk visszaránt a jelenbe. Megkérdezem tőle az időt. Elszaladtak a percek, lassan ideje indulnom, de előtte talán még belefér egy úszás a tóban. A ködbevesző túlpart miatt végtelennek tetsző vízből búcsút veszek a tájtól, és indulok az állomásra.


Mercz Ágnes - felnőtt kategória - harmadik díj

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség