FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Olvasók az olvasásról

"...csak az ember olvas" - De a gyermek is akar olvasni

2007-06-07 08:18:47

Szomjas László írása

Kócos hajú kisgyerekkoromban, még óvodába jártam, esténként szorgalmasan tisztítgattam nagypapám cúgos cipőjét. Hétvégére „félpengőst” – ötven fillért – kaptam jutalmul. Ebből bőven futotta mozizsöllyére, perecre, limonádéra. Szüleim még adtak hozzá olykor tíz-húsz fillért, csak azért, hogy ne legyek otthon. Született is egy „húszfilléres” öcsikém.
Vasárnaponként a moziban izgalmas filmeket vetítettek. Egy óvodáskorú gyermek számára ezek a filmek csak képanyagot és zűrzavaros hangokat jelentettek. Az idegen szöveget képaláírásból élvezhették az olvasni tudók. Unokabátyáimat zaklattam azzal, hogy olvassák hangosan a feliratozást. Nem sokáig élvezhettem ezt a módszert. A közelünkben ülők zúgolódtak, csitítgattak, olykor a jegyszedők utasítottak rendre. Unokatestvéreim pedig megígérték az „elfenekelést”, ha tovább molesztálom őket. Én meg többé nem vettem nékik mozijegyet, sem perecet – limonádét meg pláne!
Elpanaszoltam Nagyapámnak ezt a sérelmet. Apóka elővett egy újságot. Először a nagybetűket, majd a kisbetűket mutogatta.
Következő vasárnap a moziba úgy ültem be, hogy ha a film szövegéből semmit sem tudok elolvasni, akkor sem kérdezősködök senkitől. A vetítés elején a képfeliratok alatt sok-sok betűt felismertem. A szünet előtt néhány szót össze is tudtam rakni. Az előadás végére viszont már semmit sem értettem. A filmbéli hős, Tarzan, egy zavaros figurává silányodott. Állatbarátainak hangját viszont „szó szerint” megértettem. Maradék pénzecskémet megszámoltam, és örömömre futotta még egy jegyre. Ott maradtam az esti előadásra is.
Mozi után hazaérve vacsoratányérom le volt borítva. Vacsora sehol! Ez volt a büntetésem. Megérte! Újságokat vettem elő, azokat betűzgettem. A Tolnai Világlapja volt a legkedvesebb olvasmányom. A képaláírásokat a képekkel összevetve kezdett kibontakozni egy csodálatos mozivilág. Amikor a képregények megfejtésére is rájöttem, és megértettem azokat, már kisdiáknak éreztem magam!
Kezembe került egy elemista olvasókönyv is. A betűket azonnal felismertem. A képeket pedig böngésztem, és megértettem.
A következő vasárnap a mozifilm olvasásánál már csak az zavart, hogy a képek alatti felirat nagyon hamar eltűnik, a végét már nem tudtam elolvasni. Erre a felnőttek is panaszkodtak! Sebaj! Gyorsabban kell olvasnom! Otthon próbálgattam. Családom tagjai gyanakodva vizsgálgattak. Elmondtam, hogy a jövő vasárnapi mozira gyakorolom az olvasást. Vonakodva bár, de kezdtek komolyan venni.
Nyár közepére már olyan jól ment az olvasás, hogy Nagyapámnak én olvastam fel az újságokat, képeslapokat. Eljött az ősz. Nékem mennem kellett iskolába. Karácsonyig keservesen éreztem magam az iskolapadban. A számokat régről ismertem. A betűk pedig jó barátaim voltak.
Társaim dundi kis ujjacskáikkal az ábécé kezdőbetűit tapogatták az olvasókönyvben. Nekem ez unalmas volt. Feszengtem, forgolódtam, zavartam társaimat. A tanító úr ezt látva a táblához hívott ki olvasni. A közepén nyitotta ki az olvasókönyvet. Szép „simán” olvastam azokat a sorokat is. A tanító bácsi meglepődött. Közben belépett az Igazgató úr. Ő is csak nézett rám. Forgatta az olvasókönyvet végéről a közepére. Mindenhonnan olvastatott. Néki is „szép simán” olvastam!
Délben hazamenetkor a pedellus bácsi egy borítékot adott azzal, hogy „vidd haza apádnak te jómadár!”. Meglepődtem! Tudtam, hogy ezek a borítékok nem sok jót tartalmaznak. Rendszerint „verést” eredményeztek otthon! Azért, hogy otthon ne legyen csihi-puhi, édesapámhoz mentem be a munkahelyére. Apám elolvasta a boríték tartalmát: LÁSZLÓ GYERMEKE TÁRSAIHOZ VISZONYÍTVA FELTÛNŐEN JÓL OLVAS! KÉREM A SZÜLŐT, EZT BESZÉLJÜK MEG! - IGAZGATÓ – Édesapám a hivatalos iratai közül egy ívet húzott elő. Néhány sort Néki is folyékonyan felolvastam. Megcirógatott. Visszamentünk az iskolába. Az Igazgató úr kételkedve nézte apukámat és engemet is! Nékem, az első osztályos diáknak egy negyedik osztályos olvasókönyvet azzal nyitott ki, hogy valamelyik belső oldalon olvassam el a szöveget. Hiba nélkül olvastam Néki is.
Beck főtisztelendő úr is jelen volt ezen a találkozón. Apámat arra kérte, hogy engedjen el engem is a „hitoktató-Bibliaolvasó” diákok közé. Idős beteg nénikhez, bácsikhoz jártam Bibliát olvasni. Később kórházak betegszobáiban olvastam a Szentírást. Így kezdődött az olvasás iránti szerelmem.


Szomjas László – felnőtt kategória - harmadik díj

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség