FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Olvasók az olvasásról

"...csak az ember olvas" - Betűk bűvöletében

2007-06-07 08:16:36

Mohai Szilvia írása

Ötéves koromban tanultam meg olvasni. Édesapám tanítgatott; betűket, majd szótagokat írt fel egy papírlapra, s azokat kellett összeolvasnom. A fáradságos munkával (minden bizonnyal neki is az volt, nemcsak óvodáskori önmagamnak) ily módon felépített szavak felolvasásával új világ nyílt előttem. A felfedezés öröme mellett az általános iskola első éveit is megkönnyítette a betűkkel való korai megismerkedésem.
Attól kezdve egy pillanatra sem hagytam veszni újonnan szerzett tudományom: a nyári szünetben élvezettel vettem kezembe a következő tanév kötelező olvasmányait: az első regény, amit elolvastam, Fekete István Vukja volt. A kedves kis rókafi történetét újabb élmények követték: felszisszentem, mikor Tutajos vállát felsértette a visszarúgó puska, szomorkodtam Nemecsek halálán, és elismeréssel nyugtáztam Baradlay Jenő önfeláldozását. Olvastam kisiskolásként, a gimnáziumban és az egyetemen (gyermekként először a pöttyös, aztán a csíkos könyveket, majd tízes éveim végén átmerészkedtem a könyvtár felnőtteknek szóló könyveit rejtő szobájába); nyáron, tűző napon, a tengerparton; éjjel, zseblámpával a paplan alatt; vonaton zötykölődve; kertünkben, a hintaágyon ringatózva; az egyetemi büfében, zárthelyi vizsgára készülve. Olvastam Raszkolnyikovról, aki nem tudott szabadulni önnön lelkiismeretétől; a jó szándékú, önzetlen Goriot apóról; Éponine reménytelen szerelméről; a szamárfejjel hódító Zubolyról; Kárász Nelli boldogtalan házasságáról. Nagyokat vidultam Örkény egypercesein; az asztalt vertem dühömben a Caine hadihajó álnok kapitányának ténykedései miatt; elszomorodtam Remarque hősei, Robert és Patrice tragédiával végződő szerelmén. A nevetés és a könnyek mellett nagy felismeréseket köszönhetek a könyveknek. Egyetemi éveim alatt egyik kedvencem, Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című művének olvasása közben, emlékszem, épp a buszon utaztam hazafelé, mikor egy mondat olyannyira megfogott, hogy legszívesebben felkiáltottam volna: „Igen, pontosan így van! Mindig ott motoszkált bennem ez a gondolat, valahol mélyen, de nem tudtam megfogalmazni. Köszönöm, hogy megtetted helyettem, Milan.” (Szerencsére nem tettem, illetve csak magamban — az utazóközönség bizonyára nem tudta volna mire vélni a dolgot.)
Az olvasás szeretete olyan világokba kalauzol minket, ahova mindig is vágytunk, de sosem juthatunk el; letűnt korok, távoli országok népét hozza közelebb hozzánk. A történetek könnyeket csalhatnak a szemünkbe (akár sírunk, akár nevetünk), gondolatokat ébresztenek, feledésre kárhoztatott szavakat őriznek meg az örökkévalóságnak. Nyelvészeti témájú szakdolgozatát író egyetemistaként hányszor borzongtam végig Csáth Géza Fekete csönd című novelláját, s ámultam el azon, hogyan teremt kedvelt szerzőm a magyar nyelv szavaiból, mondataiból félelmes, bizarr világokat. Az olvasás élményét semmi sem helyettesíti. Fiatal koromból kifolyólag szeretem a mozit, a színházat, és az internet is mindennapos szórakozásommá vált. De a könyv az más. Egy kényelmes fotelbe kuporodva, egy jó kávé mellett egy izgalmas regény valahogy „jobban esik”, mint egy tévéműsor. Az új könyv illata, a lapok érintése is része annak a hangulatnak, ami rabul ejti az embert, amikor olvasnivalójába temetkezik. Az évek során több olyan könyv akadt a kezembe, melyek egy időre kedvenceimmé váltak; de van egy bizonyos, amelyet gyermekkoromban olvastam először, és azóta újra és újra előveszem, ez pedig Saint-Exupéry A kis hercege. Egy időben úgy véltem, ebben a könyvben minden le van írva, amit az életről tudni kell: a barátság, a hűség, az otthon, a gyermekkor varázsa. Azt hiszem, a B-612-es kisbolygó képzeletbeli lakója is segített nekem abban, hogy a gyermekéveket hátrahagyva megőrizhessem magamban a fantázia szabadságát és a játék örömét. S persze az olvasásét. Mert fejlődhet a technika, s lehetünk felnőtté gyermekből; akit a betűk világa egyszer megbűvölt, nem szabadulhat sohasem. Nem is kell; azaz, nem is szabad.


Mohai Szilvia – felnőtt kategória - harmadik díj

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség