FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Olvasók az olvasásról

Életünk fontos könyvei
Hemingway, Ernest: Az öreg halász és a tenger

2012-05-30 16:44:37

Az emberi helytállás regénye

Tíz éves lehettem. Kis néprádiónkon egy rádiójáték ment. Egy idős ember beszélgetett egy nagy hallal, közben lehetett hallani a csónaknak csapódó hullámok zaját. (Ifjabbak kedvéért két fogalom is magyarázatra szorul. A néprádió a negyvenes és az ötvenes években gyártott tömegfogyasztásra szánt rádiókészülék, amivel viszonylag élvezhető minőségben csak a Kossuth és a Petőfi Rádió volt fogható. A rádiójáték egy kihalófélben lévő műfaj, a Magyar Nagylexikon szerint „a rádió kommunikációs eszközeihez alkalmazkodó színjátéktípus”.)
Mint később kiderült, a hallott műsor Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger című kisregényének feldolgozása volt. Az öregember viaskodása a hallal és később a zsákmányát elvitató cápákkal teljesen magával ragadott. Most mindenki azt hinné, hogy másnap rohantam a könyvtárba kivenni a könyvet, hogy elolvassam a művet. Nem így történt. Az iskolán kívüli idő a továbbiakban is a játszótéren telt el a labda rugdosásával. Néha, Cooper indiánregényeit vagy Verne könyveit én is elolvastam, de igazából a vadászkalandok olvasásának szenteltem a karosszékben töltött rövid időt.
Érettségi felé közeledve jöttem rá, hogy szépirodalom is rendelkezik némi vonzerővel, még ha a kötelező olvasmányok nem is támasztották ezt teljesen alá. Ki kellett dolgozni olyan tételeket is, amelyek az 1945 utáni magyar és világirodalom alkotóival foglalkoztak. Mindent saját erőből kellett megoldani, mert az akkori irodalomoktatás alig tárgyalta ezt a témakört.
Ekkor jutott eszembe, hogy Hemingway lesz az egyik író, akiből én egy tételt csinálok. Elolvastam végre a kisregényt az író sok más művével egyetemben.
Az öreg halász és a tenger Hemingway életművének a megkoronázása, 1952-ben jelent meg. 1954-ben az író megkapta a Nobel-díjat. Biztos van valami összefüggés a két dolog között.
Santiago, a szegény kubai halász egy kiöregedett macsó. Fiatalabb korában a kikötő szkanderbajnoka volt. Legemlékezetesebb csatájában egy teljes napon és egy éjszakán át küzdött egy négerrel, míg végre sikerült a karját az asztal lapjáig lenyomni. Erre szívesen emlékszik vissza, amikor 84 napi sikertelen halászat után kiveti horgait a 85. napon. Nem véletlenül említi az író hősünk életéből ezt a korábbi epizódot, mert amikor a nagy hal, a marlin horogra akad, akkor több mint háromnapi küzdelem veszi kezdetét. A hal megvan, de a kikötőbe meggyötörten, sajgó sebekkel beérkező Santiago csak a rekord méretű marlin csontvázát tudja bevontatni, mert a cápák leették a húst a zsákmányról.
Korábbi horgásztársának, a kamasz Manolinnak ezt mondja. „Legyőztek, Manolin. Alaposan legyőztek.” Manolin válasza: „Ő nem győzött le. A hal nem.”
Amikor még csak az első cápa támadásán volt túl, Santiago így vélekedett: „De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”
Ez lehet az irányadó a jövőre nézve. Minden ember jövőjére nézve. Nem véletlenül idézik gyakran ezeket a mondatokat, csak sokan nem tudják, hogy honnan származik.
Sükösd Mihály a regény 1972-es kiadásának utószavában a következőket idézi a szerzőtől: „Igazi öregembert akartam teremteni, igazi fiút, igazi tengert, igazi halakat és igazi cápákat. De ha elég jól és híven írtam meg őket, sok mindent jelenthetnek.”
Santiago győzött, Manolin felnéz rá, a szülői tiltás ellenére ismét vele fog halászni. Hemingway is győzött, mert több, közepes regénye után sikerült remekművet írnia. Nekem pedig miért tetszett, ez is lehet a kérdés. Elsősorban mély humanizmusa miatt. Santiago csak egy egyszerű halász, aki egyszerű, de nagyon szeretetre méltó gondolatokat fogalmaz meg, néha fennhangon ki is mondja őket egyedül ülve kis csónakjában. A halat nem ellenségének, hanem ellenfelének, néha barátjának tekinti. Beszél hozzá, bocsánatát kéri.
Másodsorban a „nem adom föl” hozzáállás ragyogó ábrázolásáért. Santiago tudja, hogy a cápák meg fogják fosztani zsákmányától, mégis felveszi velük a harcot, végül már a kormányrúddal csépelve őket. Maga a helyzet extrém, de a példaadás általános érvényű.
Mindez szép dolog, de nem érne semmit, ha nem lenne jól megírva. Szerencsére pont úgy van megírva, ahogy kell. Nem lehet sem elvenni belőle, sem hozzáadni semmit sem. Így kerek, ahogy van.
Hemingway megítélése az idők folyamán gyakran változott. Az öreg halász és a tenger néha szerepelt a kötelező olvasmányok listáján, néha kimaradt onnét. Az nem lehet vitás, hogy szegényebbek lennénk nélküle.


N. Cs.

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség