FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Olvasók az olvasásról

„Találkozásom” Szabó Magdával. A Disznótortól a Für Eliséig

2011-11-28 14:26:01

Valentin írása

Az első már rég megtörtént. 1959-ben jelent meg az írónő (szerintem) legszebb meseregénye, a Sziget-kék. Azóta sem tudok szabadulni a hatása alól.

Angyalföld, Vág utca, a régi kollégium (azaz a Népház) épülete. A mostani Pannónia utcai könyvtár volt itt, részben az „új, alig 25 éves” Dagály utcai elődje. ’60-as évek. A kapualjban átható kelkáposztaszag (milyen igaz az „illatok”, szagok emlékidéző hatása…), már „átiratkoztam” a felnőtt könyvtárba, ide kell jönnöm, tétova gimnazistaként… Keramitkockás, nagy terem, tele könyvekkel. Segítenének, de nem akarom, magam szeretnék választani. Túl vagyok Jókai, Mikszáth, Cooper, Verne művein, s elolvastam minden fontos gyerekkönyvet. (Akkor még kevesebb volt, de talán jobb „minőségűek”, mint manapság.) Járkálok a polcok között, s megpillantom Szabó Magda nevét. Találomra kiveszek egy könyvet, a címe Disznótor. Ugyan mit rejthet magában ez a cím? Egy disznóvágást majd az azt követő tort? Ez ismerős, voltam már ilyenen, de úgy érzem, ösztönösen, hogy önmagában kevés egy regényhez… Ma már tudom, hogy a címeknek nagy jelentőségük van, direktek ugyan, de áttételes módon utalnak a mű mondandójára.

Azóta (idős koromra) megismertem Szabó Magda majd’ egész életművét. Tudom, hogy versei jelentek meg a negyvenes évek vége felé. Tudom, hogy utána közel tíz évig „csak” hallgathatott, majd következtek a gyermekkönyvek, az ifjúsági regények. Ebben a műfajban is „tartotta” a színvonalat, s utána sorra jöttek a nagyregények, a Freskó 1958-ban, Az őz 1959-ben – szerintem ez a legjobb műve - , a Pilátus 1963-ban, A Danaida 1964-ben, a Katalin utca 1969-ben, az Ókút, A szemlélők, Az ajtó (és még sorolhatnám). Reveláció volt 1967-ben a Mózes egy, huszonkettő megjelenése, óriási port kavarva, nagy visszhangot váltva ki pró és kontra. Az akkor ötven éves író a hatvanas évek ifjúságának nonkonformista életérzését fogalmazta meg ebben a regényben nagy beleérzéssel – nem véletlenül volt pedagógus -, kiváltva ezzel a hatalom haragját (bár minden művének ez volt az eredménye…). Polgári író... Nem az, hanem a társadalmi osztályok, rétegek közötti emberi viszonyokat lélektani szempontból (is) tükröztető nagy alkotó.

Jó példa erre a Disznótor is, amely egy „dzsentri” és egy „iparos” család (de messzire állnak egymástól!) gyermekeinek tragikus házasságáról szól. Képes-e az ember áthágni társadalmi korlátait a szerelem érdekében? Milyen következményekkel jár ez az érintett személyek életében? Ki lesz a „vesztes”? Talán kiderül, ha nem elég egyértelmű így is.

Bevallom, nem a Disznótort tartom Szabó Magda legjobb regényének, de ezt olvastam először, ezért erről KELL írnom. És közbevetésként: nem jutottam el a Régimódi történetig és a Für Eliséig, mert azokban már soknak tartottam az önéletrajzot vagy az önéletrajzi elemeket. Minden művében megtalálhatók ezek, csak sokkal áttételesebb módon. Nyilvánvaló, hogy a Disznótor helyszíne is Debrecen, de „titkoltabban”, úgy, ahogyan ez más nagy regényeiben is megfigyelhető.

Szabó Magda nem ítélkezik, azt ránk, olvasókra vagy nézőkre bízza (hiszen remek, szellemes drámát írt Vajk megkeresztelése ürügyén, s a Disznótort is dramatizálta Kígyómarás címmel). A első néhány lapon csak úgy áradnak felénk a nevek, akik később öltenek alakot, válnak rokon - vagy ellenszenves jellemekké. A Disznótor 3-4 nap alatt zajló cselekménye közben óriási tablót kapunk a 20. század első feléről. Sajátos írói módszere majd’ minden regényében a monolog intérieur, azaz jórészt nem párbeszédekből, hanem a személyek belső monológjaiból ismerjük meg a cselekményt. A két család - illetve a János és Paula - közötti konfliktusok több rétegűek. A családok között hatalmas társadalmi különbség van. (János régi szappanfőző családból származik, Paula valaha vagyonos földbirtokos család sarja, dzsentri-lány). Aztán ott a vallások különbözősége. János családja református, Pauláé katolikus. Ezek - a nagyon rosszul sikerült házasság miatt - nem perdöntőek, de fontosak. A legfontosabb itt a kölcsönös szerelem hiánya. Ez a szerelem Jánosnak MINDEN, Paulának SEMMI, kényszer, hiszen igazi szerelme Szalay doktor (aki egyúttal Andrea apja is). Andrea akkor kezdi el gyűlölni Tóth Jánost (akiről nem is sejti, hogy nem az édesapja), amikor megismeri Gábort (azaz Bérmát), akitől fogant. Szövevényes és szinte leírhatatlan, megfogalmazhatatlan a két család egymás iránti gyűlölete. Az abszolút főszereplő nem is János, az „első generációs értelmiségi” a családban, aki a többiek mellőzése árán tanítóvá avanzsált, hanem felesége, Paula, akinek jelleméről már gyermekkori cselekedetei is tanúskodnak. („Pólika szerette, ha valaki visít fájdalmában vagy félelmében, mert ő maga sose nyikkant meg se verésre, se szidásra…”… „Igazi Kémery” – mondja a nagymama.)

Úgy tűnik, az írónő nagyon fontosnak tartja mind az öröklött, mind a szerzett tulajdonságokat, s az ítéletet azért hagyja ránk, mert mindkét családban vannak rokonszenves (Sándor, Győző, Jolánka (a pesztra, majd cseléd, s még később tanácsi tisztviselő – bár ekkor sem tud szabadulni az enlékektől) és antipatikus figurák (János édesanyja, a három gyermek -Veronka, Paula, Győző „arisztokratikus” nagyanyja , valamint a „vénlány”, a „regényidőben” is élő és fontos szerepet játszó Klárika néni). János kissé ügyetlen vagy együgyű szerepben tűnik fel (úgy érzem, az is), hiába tanult, s hiába volt házitanító Kémeryéknél. Ő az, akit be lehet csapni, a végtelenségig naiv. Egyetlen igazi kapcsolata a fiával, Antival van (aki valóban az ő fia). Hisz nem véletlenül „gondolja” azt Andrea az apjáról (akit, ahogy másoktól is hallotta, kövér Csutaknak nevez magában) és öccséről, Antiról, hogy „majd egyszer mindketten eltűntök innen”, s marad az imádott Anya és Szalay, a Bérma(apa) – s egyúttal az igazi... Igazából Paula sem hibáztatható ebben a kapcsolatban, amely kényszerűségből született, részben Szalay hibájából jött létre, de Paula megfelelő partnernek bizonyult. A munkás-iparos életet – úgy érzem, a szöveget újraolvasva - nem igazán érzi vagy ismeri az írónő – a személyek (munkások, cselédek, parasztok alakjai) halványabbak, vagy inkább kicsit „megcsináltak”. Otthonosabban mozog a hozzá közelebb álló polgári-értelmiségi létformában. A regény közepe táján érezzük, hogy sosem fog sor kerülni az „igazi” disznóvágásra s az azt követő torra. A véletlenek szeszélyes összejátszása során Tóth János mindent megtud, mégpedig „drámai” módon (azt hogy Paula és Szalay viszonya kettőjük házassága előtt kezdődött, s mindvégig folytatódott, s azt, hogy Andrea nem az ő lánya). Ennyi jóindulatot és tudatlanságot nehezen tételezünk fel a jófejű, művelt és képzett pedagógusról. Nem méltó ellenfele (és társa) Paulának, aki - az ítéletünk alapján velejéig rossz -, ugyanakkor nagyon okos. János még Iboly, a belé szerelmes sógornő ( s ő ezt sem sejti!) vádjait is igaztalannak, rágalomnak tartja, véletlenül nyílik fel a szeme. Az egyetlen igazán pozitív szereplő János édesfia, Anti, aki apjára ütött, sajnálja a disznót, szeretetre vágyik – s ezt kizárólag apja nyújthatja neki. A felismerés után (s ezen nem csodálkozhatunk ennyi „butaság” és „naivitás” okán) következik be János addigi életének teljes összeomlása…

Elkerülhetetlen a tragikus végzet: a „disznótor”, amelynek során megöli Paulát. A „disznóvágás” bekövetkezik, a „tor” később kezdődik. A végkifejlet nagyon gyorsan zajlik… Antit a saját (eddig gyűlölt, de most „megértő”) családjához viszi, az ő sorsa még nem eleve elrendeltetett. Jánosé, aki tovább indul, (érzésünk szerint azért, hogy feladja magát a gyilkosság miatt) – bevégeztetett. Édesanyja jelképes cselekedete is ezt mutatja: „igazi” felére fordítja „gyilkos fia” arcképét a falon, s két meggyújtott gyertyát helyez melléje. Az igazság győzedelmeskedett, de milyen áron… Antit befogadta apja családja: „Adjatok az unokámnak vacsorát – mondta az öregasszony”.

Társadalmi és emberi, pszichológiai kapcsolatok szövevénye a regény. És egy betűvel sincs benne több, csak amennyi szükséges. Ahhoz mindenképpen elég, hogy tovább keressük és olvassuk Szabó Magda műveit.

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség