FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Nekünk tetszett

Dragomán György: A fehér király

2009-01-08 13:26:00

Részlet a könyvből:

„Csákány akkor azt mondta, hogy jól van, menjek, ha akarok, de azért ő szeretné, ha megnézném azt is, amiért idehívott, mert az még a madárdalnál is sokkal fontosabb, valami olyasmi, amit már nagyon régóta nem látott senki. Azzal kigombolta a kabátját, és a belső zsebéből elővett egy megsárgult borítékot, és letette elém az asztalra. Rögtön meg akartam fogni, de Csákány rám szólt, hogy várjak, mert előbb még kérdezni akar valamit, mit tudok, mi történt az arcával. Akkor én mondtam, amit a többi munkásoktól hallottam, hogy a Duna-csatornánál elkapta a fekete himlő, és szerencséje volt, hogy nem halt bele, de az arcát örökre elcsúfította. Csákány erre megrázta a fejét, hogy nem ez az igazság, de hogy mi, azt jobb, ha nem tudom, azt nem kell mondja, csúnya dolgok történtek vele, mert az amúgy is látszik, de képzeljem el, hogy mikor levették a kötéseket és először a tükörbe nézett, akkor elájult, amikor pedig magához tért, hát többé nem emlékezett a régi arcára. Csákány akkor a borítékra mutatott, és azt mondta, hogy ebben a lezárt borítékban, ebben az ő régi személyigazolványa van, akkor kapta vissza, amikor kiengedték a hadikórházból, és ott, abban az igazolványban ott az egyetlen kép róla akkorról, amikor még ép volt az arca.
Ő nem egy gyáva ember, de tudjam meg, hogy azt a régi képet azóta se volt bátorsága megnézni, inkább azt hazudta, hogy elvesztette, és csináltatott egy másik igazolványt ezzel az új arcával. Csákány elhallgatott, a borítékra nézett, aztán rám, és azt mondta, hogy szeretne kérni tőlem egy nagy szívességet, ne szóljak semmit, csak vegyem ki a borítékból az igazolványt, és nyissam ki, ne szóljak semmit. Csak vegyem ki a borítékból az igazolványt, és nyissam ki, és nézzem meg azt a régi képet, aztán csukjam be, és tegyem vissza a borítékba, és vigyem magammal, és őrizzem meg. Ennyit kér tőlem, tudja, hogy ez nagy dolog, de neki nagyon sokat jelentene, és ha megteszem, akkor arra kér, hogy amikor ezután rá gondolok, akkor próbáljak meg ezzel a régi arccal rágondolni, próbáljam elképzelni, hogy milyen lenne most, annyi év után, hogy öregedett volna meg, merre ráncosodott volna, tudja, hogy ez nehéz, és nem bánja azt se, ha nem sikerül, de mégis azt kéri, hogy próbáljam meg, mert neki attól sokkal könnyebb lenne az élet. Persze, ha úgy érzem, hogy nincs hozzá elég erőm vagy bátorságom, akkor nem kell, nyugodtan hazamehetek.

Én akkor Csákányra néztem, a csupa sebhely, csupa forradás arcára, és akkor azt mondtam, hogy jól van, megteszem, és kibontottam a borítékot, a megsárgult papír annyira el volt már vékonyodva a sok zsebben hordástól, hogy szétfoszlott az ujjaim között, és kivettem a papír közül az igazolványt, az elzsírosodott, szürke borítóról teljesen lekopott a címer és a felirat, na és akkor kinyitottam az igazolványt, és megnéztem a képet, ott volt az első oldalon, rossz, fehér-fekete kép volt. Csákány legfeljebb ha tizenhét éves lehetett, amikor képszült, a haja oldalt szépen el volt választva, és mosolygott, kigombolt nyakú fehér ingben volt, látszott, hogy nagyon kiáll az ádámcsutkája, alatta meg cirill betűkkel oda volt gépelve a neve, nem tudtam elolvasni, de nem is akartam, hanem az arcát néztem, a száját, az orrát, a szemét, a vonásait, a sima, tiszta bőrét, hiába mosolygott, mégiscsak volt az arcában valami elszánt keménység, a szája élesen görbült felfelé, és akkor, úgy ahogy kérte, próbáltam elképzelni, hogy milyen lenne most, de nem nagyon sikerült.
Ahogy azt a fiatal arcot néztem, valahogy az apám és az apám fényképe, amit a régi katonakönyvéből vettem ki, és éreztem, hogy mind a két szememből kicsordul egy-egy könnycsepp, és akkor becsuktam az igazolványt, és a boríték maradékaival együtt betettem az iskoláskabátom belső zsebébe a fehér csontkirályom mellé, és Csákányra néztem, és mondtam, hogy köszönöm, nagyon fogok vigyázni rá, az a két csepp könny meg kétoldalt végigfolyt az arcomon, a kezem fejével letöröltem, és mondtam, hogy akkor most én elmegyek haza.

Csákány akkor felállt, odajött mellém, a vállamra tette a kezét, és azt mondta, hogy köszöni, és nagyon bátor fiú vagyok, az apám biztosan nagyon büszke lenne rám. Én erre bólintottam, és azt mondtam, hogy igen, csak bár tudnám, hogy mi van vele. Mert lehet, hogy mégiscsak anyának van igaza, és nem fog hazajönni soha többet.”



A könyv bibliográfiai és kölcsönözhetőségi adatait itt találja meg.

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség