FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » Nekünk tetszett

Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

2013-12-04 09:27:00

Részlet a könyvből:

"Szerintem kétféle öntörvényű ember létezik. Az egyik ártalmatlan, ő nem akar mások fölé kerekedni, nem akarja nézeteit másokra ráerőszakolni, csak teszi a dolgát saját elképzelése szerint. A másik a diktatórikus öntörvényű. Ő már uralomra törekszik. Nála nem az a cél, hogy élje az életét saját törvényei szerint, hanem ezzel már másokat is irányítani, meggyőzni akar. Az a célja, hogy mindenki más fölé helyezkedve ő legyen az Atyaisten, és minden létező személy az ő törvényeinek engedelmeskedjen.
Sosem éltem a szokásos család-iskola modell szerint. Spontán és természetes, bátor kis csaj voltam, aki akkor is kiáll és vállalja önmagát, ha a világ hülyének nézi. Nem valami vezér szerettem volna lenni, nem is számítottam negatív reakcióra. Fájt, hogy nem értik, nem másokat megbotránkoztatni vagy rosszat akarok. Idővel rájöttem, el kell rejtsem az igazi énemet, ha nem az a célom, hogy megsebezzenek.
A gimiben tanárok, diákok egyaránt utáltak. Nem viselkedtem úgy, mint egy 14-15 éves, sőt még csak úgy sem, mint aki ezen a bolygón született. Iskola után hasraütésszerű választással valamelyik szimpatikus buszjáratra keveredtem, és „rövid” városnéző sétát tettem. Na persze este lett, mire haza értem. Nem mindig az utazásnak hódoltam, sokszor csak kiültem kedvenc kövemre a Duna-parton, és sírtam. Megint máskor a takarító néninek segítettem felmosni. Ez csak egyszer fordult elő. Szünetben nem mertem pisilni, mert féltem, hogy hallják a többiek, ezért csak csöngetés után látogattam az illemhelyet. Akkor viszont jó hosszan, egyáltalán nem érdekelt, hogy már becsöngettek, nem voltam hajlandó azért kapkodni, hogy hamar kész legyek, éppen elég volt amiatt izgulni, hogy senki ne jöjjön be. Előfordult, ha egy tanár ok nélkül rágalmazott azzal, hogy direkt játszom magam, és valójában nem is vagyok ilyen, hogy mérgemben rávágtam az ajtót, mert nem voltam képes máshogy lekommunikálni, hogy mennyire igazságtalan. Emlékszem, egyszer a gimnázium igazgatónője azt állította rólam több osztály jelenlétében a szünetben, hogy szándékosan bosszantok másokat. Ez annyira, de annyira fájt, mert életemben nem akartam ilyet tenni, hogy nemes egyszerűséggel csak azt üvöltöttem neki kétségbeesetten, hogy a: „kurva anyádat!” - és sarkon fordultam. Másnap, mikor az iskolába beléptem, egymás után jöttek hozzám a diákok, a legkülönbözőbb osztályokból, kicsik, nagyok, és a gratulációktól alig tudtam a tanteremig eljutni. Sosem felejtem el. Mindenki utálta ezt a nőt, de senki nem volt olyan naivan spontán, hogy ki is mondja. Én sem bátorságból tettem, ezt éreztem, tehát ezt mondtam, miért kellett volna megjátszanom magam. Ez mind csak csepp a tengerben, hirtelen több nem jut eszembe. Az én esetemben ezt jelentette a “nem olyan, mint a többi” című kategória.
Teljes egyedüllét és elszigeteltség kezdődött. Anyámon kívül senkim és semmim nem volt, apunak egy árva kukkot nem szóltam, és mivel nem élt velünk, nem is igazán láthatott bele, hogyan telnek a szokásos hétköznapjaim."

A könyv bibliográfiai és kölcsönözhetőségi adatait itt találja meg.

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség