FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Dagály u. 9. » A hét gondolata

A hét gondolata - Kosztolányi Dezső

2011-05-05 16:00:56

SZÉP


Vacsora után a házigazda végigvezette vendégeit a lakásán, s képeit mutogatta. Egy festmény előtt mindnyájan megállapodtunk. Valaki megjegyezte:
— Szép.
Én pedig ezt gondoltam:
— Reám is így hat. De miért? Hiába írtak össze erről könyvtárakat Arisztotelésztől Lippsig, ezen a téren — úgy látszik — nem lettünk sokkal okosabbak. Ma is ez az egytagú szó fejezi ki legjobban érzésünket. Előttem is nyilvánvaló az a szépség, mely a falon lóg. De nem tudnám megmagyarázni, velősen, szólamok nélkül, hogy miben áll. Boldogok a lelki szegények, kik beérik az igazság egyik oldalával. Ezek azt szajkózzák, hogy a szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan, valami ünnepi és korlátlan. Hát ez igaz is. Unalmas művészet nincsen. Ami unalmas, az nem művészet. Még a régi mesterek festményeiben, még a remekírók iskolai olvasmánnyá aszalódott „szabályos” munkáiban is fel lehet fedezni a rendkívülit, a forradalmi ízt, az istenkísértően-vakmerőt. De minél tovább vizsgálódom, annál inkább látom ennek ellenkezőjét is. Minden szépben, még az úttörő művészek „szabálytalan” alkotásaiban is van valami magától értetődő és szokott, valami hétköznapi és korlátolt is. A művészet nem tűri a sokat, mert az szétrepeszti korlátjait, és megsemmisíti a szépet. A művészet inkább a keveset szereti, hogy azzal sokat fejezzen ki.
A művészet elvben elismer minden emberi megnyilatkozást, minden szeszélyt és rigolyát, minden zabolátlan őszinteséget de csak annyit fogad magába, amennyire egy esetben és egy helyen gazdaságos okokból feltétlenül szüksége van. Ez a művészet illemtana. Van olyan eredetiség, olyan szín, olyan szépség, mely annyira eredeti, annyira színes, annyira szép, hogy egyszerűen már „nem illik”. Nem erkölcsi szempontból illetlen, hanem művészi szempontból. Aki egy kissé belefeledkezett az ógörög oszlopcsarnokok és templomhomlokzatok szemléletébe, az nyilván sejti, mire gondolok. Micsoda igénytelenséggel, micsoda szigorú illemtan szerint, sőt micsoda tánciskolai rendben hajladoznak itt a vonalak, szökellnek az oromfalak, lemondva millió és millió hatáseszközről, lemondva a végtelen térről, de ezzel a bölcs és önmegtagadó mértékességgel, ezzel a nagyon is kiszámított, agyafúrt, hogy úgy mondjam, pimasz szerénységgel olyasmit érnek el, amire a mindent egymásra halmozó és kiordító barbárság sohase képes, mert vonalak aránya, egymáshoz való viszonya a mű keretén belül egy egész világot teremt, az összezsugorodott távlat tágul, és végesben kapjuk a végtelent.
Minden alkotó lemondott valamiről, nem erről vagy arról, hanem sokról, majdnem mindenről, s csak egy csipetnyit vett az életből, csak egy csipetnyit az anyagból, és azt formálta meg. A római mozaikgyárban tízezer különböző színt állítottak elő, melyet a gyakorlott emberi szem még meg tud különböztetni egymástól, s a mi szókincsünk körülbelül százharmincezer szóra tehető. Gondoljuk el, hogy az a festő, aki ecsetjével e színlépték határtalanságában kalandoz, mi mindent hagyott érintetlenül, amikor az ihlet alvajáró sugallatában kiválaszt tízezer szín közül egy bizonyos sárgát vagy lilát, s a költő, aki ír, hány szót vet meg öntudatlanul, hány hangot nem üt meg a százharmincezer közül, hogy a nyelv roppant billentyűzetén csak azt az egyet-kettőt üsse meg, melyet már előre hall. Ez a lemondás a csoda, ebben van a szép, és éppen ezt nem lehet tovább elemezni. Csak annyit meríthetünk a tengerből, amennyi belefér a formaedénybe. Kár erőlködni. A többi, ami kicsurran belőle, úgysem a miénk. Aki túlontúl mély igyekszik lenni, mint általában a meddők és kontárok, szükségszerűen sekélyessé és elcsépeltté válik, mert semmi sem oly sekélyes és elcsépelt, mint az akarat erőfeszítése. Minden remekmű, mellyel eddig találkoztam, szerény is volt, látszatra majdnem igénytelen, kifejezésében pedig könnyed. Ezt a művészet erkölcsének nevezték. Én a kócos fontoskodással szemben a művészet illemtanának nevezem. Az a csoport, mely körülvett, rám pillantott, sürgette véleményemet. Én is így szóltam:
– Szép.
Azzal továbbmentünk.




/Kosztolányi Dezső: Műhelytitkok/

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség