FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Kérdése van?
Keressen minket!

| English | GYIK | Fórum

Menü

Főmenü » Könyvtáraink » Börzsöny u. 13. » Képgaléria

"A versolvasó gondolatai Petrőczi Éva költeményeit olvasván"

2010-05-14 17:50:28

Az októberi Petrőczi-est egyik szívmelengető pillanata – Dr. Czirkos Jánosné felolvassa Petrőczi Éva verseiről írt "dolgozatát":

Petrőczi Éva versei tömörek, már-már szűkszavúak, de kevés szóból verskatedrálisokat épít, veretes szép magyar nyelven. Ízig-vérig mai költő, korszerű a kor szennye nélkül.
Verseiben próféták, zsoltárosok, evangélisták szava zeng téren és időn át.
Igazából az ember nem is tudja eldönteni, hogy amit olvas az a költészet, vagy a magyar nyelv csodája. Hadd idézzem példaként Ézsaiás könyvére című versét:

Teremtőm,
fordítsd vissza
a napórán az árnyat,
hogy szűkölő félelmeimből
Hozzád, s magamhoz
el-, s visszataláljak.


Rám nagy hatással volt Ezékiel könyvére című verse is.

A pásztor
ki önmagát
legelteti,
kinek kezén préda a jószág,
vigyázzon: sorsát
el nem kerülheti,
megordasodnak egyszer
szelíd juhai.


Ha az ember verset olvas, vagy zenét hallgat óhatatlanul belehall olyasmit is, ami talán a szerzőnek esze ágában sem volt.
Ez történt velem is, amíg a verset olvastam. Eszembe villant Arany János: Az elveszett alkotmány című elbeszélő költeményéből Armida és Rák Bende alvilági kirándulása. Innen idézem Arany Jánost:

„Édesanyát láttak, könnyezvén durva fiaktól
S lányoktól. Magyarul szólott hozzájuk az édes
Jó anya; ám a fiúk, lyányok gőggel felelének
Németül és tótul, rácul, fransz nyelven, oláhul
És oroszul, görögül, örményül, végre cigányul;
S minthogy az édesanyát nem tudták arra beszélni,
Hogy szóljon velük úgy, mint ők szeretik, s anyanyelvét
Hagyja feledségben; nekiálltak csípni, harapni,
Ütni, a lyányfélék tűvel szurkolni, mocsokkal
Kenni be és durván kikacagni az érdemes asszonyt.

„Nyolcszáz éves e nő” magyarázza Bende vitéznek
A tündér vezető, „s oka melyért bűnhődik, az, hogy
Ifjabb éveiben elkényeztette családját,
Mostoha gyermekeit mindig jobban szereté ön-
Magzatánál, s ímé ránőttek azok szomorítani
Késő napjaiban s keserű bánattal elölni.”


Petrőczi Éva versei értékőrzők is, önértékükön felül őrzik azoknak a magyar tudósoknak, költőknek emlékét, egy-egy sorát akiket verseiben megidéz, néhány sorukat mottóként följegyez.
Gondolok Sylvester Jánosra, Szenci Molnár Albertre, Apáczai Csere Jánosra és társaikra, akik éhezve, fázva, pislákoló mécses mellett szívták magukba külföldi egyetemeken a tudományt, hogy majd hazájuk fölemelkedését szolgálják.

Valamikor nagyon régen Szenci Molnár Albert naplóját olvasva megdöbbentem azon, hogy följegyzésre érdemesnek találta, hogy jótevőjétől egypár harisnyát kapott.

Idézem a Példamondat című verset Sylvester János Magyar-latin nyelvtanából

          Dulcis amor patriae
          Ides az hazának szerelme

Szentírás ez is,
tüzes nyelveket
szólásra így
indított az elme;

Szavak ingó
szalma-tutaján
hajózunk makacsul
apostoli grammatikák után


Petrőczi Éva kortárs költő példaképei, vagy társai – ide értem még Kós Károlyt is – Jékely Zoltán, Szabédi László, Kányádi Sándor és biztos sokan mások.
Szőlő holdfénynél (1995) című kötete nagyrészt Jékely Zoltánhoz íródott.
A ”Medárdusos” záporokból... Jékely Zoltánnak ajánlott versből egy részt idézek:

„Küldi, egyre küldi
a könnyeket az ég,
esik, esik, esik

ilyen hosszú Medárdus
nem jött ránk soha még.
Tanítsd most meg nekünk,
Amiben mindig hittél.

A BÁRKA hitét.”


Petrőczi Éva költészete vallomásos költészet. Verseiben vall gyermekkoráról. Gyermekkora az ötvenes évekre esik.

Szabadjon idéznem Játék című versét.

Harminc éve
egy szabadult fegyenc
zsebében szöktetett,
kenyérbeléből gyúrt egeret
„Ez aputól a legelső ajándék!”
dajkált egy kislány.
Azóta is,
ma is,
a játék,
rajongó koldúsa


Vall asszonyember létének sebzettségéről, a pálya testet-lelket gyötrő útjairól.
Ez is történelem című kötetéből felolvasok néhány nagyon megindító verset.

Emberi állapot

Épésszel bélelt
szemhéj,
verejték-pántlikázta
haj - -
hátadra csak hátadra
támasz,
és jajba öltve jaj.



Dal a „Vadhattyúk”-ból

Nehéz. És egyre nehezebb.
De a próbáknak
Még ne legyen vége.

Hiányozna a
csaláningek
égető érintése.


Példa és könyörgés

Azt a féllábú sirályt,
a vízbedobált kenyérért
újra és újra alábukó
fájdalom-orsót
ki nem mossa belőlem
semmi idő

              *

A csonkulás,
a megcsonkíttatás
gyakor óráiban
ne többet:
a féllábú sirály erejét
add meg nekem, Uram!

Helyzetdal

Tipródó patkány-derby:
mi itt ma a tét –
kinek készül ezúttal
a horda szétszaggatni

          megszenvedett
              hitét?



A költő elemi erővel vall a hazaszeretetről Hangtalan hűségeskü című versében.

Kis geológ óda, a hazához

Kufárkezek
cibálta
országom, engedd,
hogy mindig így
szeresselek,
ahogy ma,
hogy számítástól bűzlő pincék helyett
kristályhímes hegyoldalon
kokárdakövet böngészve
mondhassam végig
torkomba visszanyelt,
hangtalan hűségeskümet.



A költő a protestáns lélek belső szabadságával vall Isten és ember kapcsolatáról.

Példaként idézem Jób könyvéből című és Mára című versét.

Jób könyvéből

          Mert ő megsebez, de be is kötöz
          Összezúz, de kezei meg is gyógyítanak
                Jób 5:18

Uram, sebezz és gyógyíts
kedved szerint,
csak el ne múljék rólam
kezed nyoma –

mert halálba taszít,
ha többé
nem foglalkozol velem.

Ki zúzódást kerülve
és óvakodva él,
mint ostoba,

Csak látszólag veszély,
ami az alig-léttől
megment, amit Te adhatsz
csak nekem:

Sebek és gyógyulás
bölcs ritmusa.


Mára

Egy víz-gyógyító,
kicsiny gallyat
vess keserű tavamba
Istenem

De tedd: akkor is
Tied maradjak,
ha édes korty
mégsem jut nekem.



Petrőczi Éva pannon embernek vallja magát. Ez a pannon derű valóban föllelhető Donátus című (2004) kötetében.
Most mégis a kötet befejező Rekviem egy szállodáért című verséről akarok beszélni. Ötvenkét évvel ezelőtt, fiatal mérnökként egy hétre a munkám Pécsre szólított és a Nádor Szállodában laktam. Akkoriban irtóztam a szállodáktól, elhanyagoltak, pörkölt- és fröccsszagúak voltak.
Nem így a Nádor Szálloda. Szép volt és tiszta, amint beléptem, valami végtelenül jó érzés fogott el.
Az étteremből finom pecsenyék és mártások illata szállt. Sokszor gondoltam erre a szállodára, vajon mi van vele? Ebből a nagyon szép versből tudtam meg szomorú sorsát, mert a szállodáknak is sorsa van.
A versnek csak két utolsó sorát idézem:

„Sok halott illat, makacs emlék.
Mintha a gyerekkort temetnék.”


Kicsit talán hosszúra nyúlt az elmefuttatásom, de mivel is zárnám írásomat stílusosabban, mint Petrőczi Éva Zárszó című versével.

Aki költő,
ne rontsa
talmi derűvel
önnön hitelét;

Testét mutatósan
Felhasogatni
hever ott, a szeméten
elegendő cserép.


Budapest, 2006. október 11.

Dr. Czirkos Jánosné Klepácz Zsuzsánna


Elmondtam a könyvtárban 2006. október 14-én szombaton a költő jelenlétében.

Cimkefelhő

adatbázisok | beiratkozási díj | biblioterápia | budapest | e-book | elektronikus könyvtár | előjegyzés | folyóiratok | használat | hosszabbítás | hírek | igénybevétel díjai | kiállítás | könyvtárközi kölcsönzés | mobil | nyitvatartás | statisztika | szociológia | tanfolyam | továbbtanulás | zene | álláshirdetés |

A weboldal fejlesztése a TÁMOP-3.2.4-08/1/KMR pályázat keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség