• Keresés
  • Távhasználat
    • Könyvhosszabbítás

        :: Olvasójegy vonalkód




        :: Születési dátum
            (pl. 1970.01.01)


         :: Kölcsönzés helye



  • Keresés a katalógusban
  • Szolgáltatás keresés
  • Könyvtárkereső
  • Hirlevél
  • Bejelentkezés
  • FSZEK.hu kezdő oldal

Főmenü » Gyerekeknek

Olvasmányajánló

2014-12-10 11:31:03

Szabó Magda két remek gyermekregénye Szalma Edit illusztrációival.

Szabó Magda gyerekkoromtól kezdve egyik legkedvesebb íróm – így alig vártam, hogy gyerekeim is belenőjenek a „Szabó Magda-korba”. Egyébként jellemző, hogy nekem annak idején éppen a kisebbeknek szóló meséi kimaradtak; legkorábbi élményem az Abigél volt. Így most, amikor megfelelőnek ítéltem az időt (értsd: kislányom korát), számomra is új élményt jelentett ezeknek a történeteknek az elmesélése.

Kezdtünk természetesen a Bárány Boldizsárral (ez megy most színházi előadás formájában a Radnóti Színházban – 4 éves kortól felfelé bárkinek jó szívvel ajánlom!). A verses mesében egy haszontalan, önző kisbárány tanul meg másokra figyelni, segíteni, felelősséget vállalni a tetteiért – csupa olyan momentum, ami annyira jellemző Szabó Magda írásaira. A szöveg is ugyanazzal a nyelvi igényességgel, zeneiséggel szól, mint amit a regényeiben annyira szeretek, csak éppen gyerekek számára feldolgozható, megérthető formában. Nagyon sokat tesznek hozzá a hallottakhoz a kislányom által és általam is nagyon kedvelt Szalma Edit-illusztrációk (bevallom, ezt a könyvet is a képi világa miatt vettem meg): szemet ott-tartó élénk színekkel megrajzolt vidám, barátságos, kerekded figurákkal találkozunk minden egyes lapon, így lesz még élményszerűbb a még olvasni nem tudó gyerkőcnek is a szöveg.

Lényegesen kevesebb már a kép (azok viszont egész oldalasak!) és értelemszerűen több a betű a Sziget-kék című meseregényben. Ha valaki felnőttnek ez hozzám hasonlóan kimaradt volna a gyerekkorából, akkor most mindenképpen pótolja! Olyan példaadással találkozunk itt emberségből, önfeláldozásból, hogy bizony nemcsak a kicsi, de a 15 éves nagy és én is megkönnyeztük olykor a történetet, amelyben egy félárva kisfiú, Valentin próbálja az állatok segítségével megmenteni kórházban fekvő édesanyját. Miután segítségére siet egy nagy bajba jutott lónak, és ezáltal megszerzi a „képességet” (azaz megérti az állatok és növények nyelvét), Valentin eljut a Szigetre, ahol az állatok úgy élnek, mint az emberek (ruhákban járnak, dolgoznak, tanácskoznak...), és ahol olyan tudás birtokában vannak, amivel esetleg megmenthető Valentin halálos beteg anyukája. De ehhez szükség van a kisfiú minden nehézséget leküzdő akarására, arra a megértésre, amivel a körülötte lévők felé fordul, és főleg arra a felelősségteljes szeretetre, amivel minden élőlény, még a kirekesztettek iránt is viseltetik.
Ennek is köszönhető, hogy igazi katarzisélményt hoz a végkifejlet, nemcsak egyszerűen a mesékben megszokott „mindenjóhavégejó”-elégedettség érzését, hanem olyan szívbéli melegséget, amire még hetekkel-hónapokkal a meseregény olvasása után is emlékezünk. Bevallom, ide nekem nem is nagyon hiányzott a képi információ, annyira mély a szöveg – de láttam a 7 évesemen, hogy neki mennyit számít az események feldolgozásában, továbbgördítésében és megértésében, hogy van mibe „kapaszkodnia” a szemének, a fantáziájának, hogy a szövegbeli feszültséget mennyire segít neki feloldani a képek kedves, gyerekközpontú világa.

Csoma Éva

  • Katalógus
  • Rendezvények
  • Kreatív sarok
  • Felnőtteknek
  • Eseménynaptár

    « 2022 június »
    H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4 5
    6 7 8 9 10 11 12
    13 14 15 16 17 18 19
    20 21 22 23 24 25 26
    27 28 29 30